Rövid vázlat olvasásra lustáknak:

Az alpesi síelésben az élezés a kanyarodás alfája és omegája. Fizikai törvényszerűség és egyben a síléc legnagyszerűbb adottsága. Élezés nélkül képtelenek lennénk lágy vagy ütős kanyarokat síelni. Sőt: élezés nélkül a síléc lényegében csak egyenes vonalon tud haladni. Az alpesi síelés világa a kanyarodásról szól, és furcsa módon a kanyarokban a forgatás alárendelt szerepet játszik az élezés mellett: egészen pontosan a forgatás az élen futó síléc pályáját hivatott befolyásolni.

A különböző szakirodalmi források sokféle módon határozzák meg a kanyar különböző szakaszait, emiatt sokféle - többé-kevésbé precíz – meghatározással találkozhatunk. Fogalmi szempontból legtöbbször a kikormányzás és az élváltás kifejezése jelentik a közös nevezőt, de mellettük sokféle más kifejezés is forgalomban van: kiváltás, beforgatás, bekormányzás stb. Néhányan a kanyar egyes pontjaihoz rendelik őket, mondván pl. hogy a kikormányzás az esésvonaltól kezdődik. Ennél gyakoribbak a kissé lazább meghatározások, amelyek nem kötik meg nagyon szorosan az egyes fázisok határait.