Valahogy a síelésnek óriási ereje van. Ha nincsenek igazán jó adottságok, akkor le is lehetne mondani róla, és választani valami kézenfekvő sportágat. De nem. A nem alpesi országoknak hegy kell, és ha nincs, csinálnak maguknak. Ha másként nem, akkor mint Hollandiában a 3000 méteres hegy felépítésének ötletével. Vagy ha ez túl irreális, építenek műanyag pályákat, fedett termekbe telepítenek futó síszőnyeget, síszimulátort vagy éppen egy csarnokot sípályával.
Nyilvánvalóan mindent megtettem, hogy ellógjam az Sör/Shake - Videó - Sí csütörtöki állomásán az Oxygen Wellnessben a lépcsőmászáson túlmutató fizikai megterheléseket. Eredetileg ki sem akartam próbálni, mert előző héten és a napokban is úgyis megerőltettem a műtött térdemet, csak hát Virág (Szénási Virág) úgy kérdezett rá még délelőtt, hogy nem volt szívem lepattintani. Aztán a helyszínen a remény újabb rózsaszín felhői jelentek meg, amikor kiderült, hogy Gyula nem jelentkezett, de kipróbálná - és én önzetlenül átadtam a helyem. Aztán Géza bá' említette meg csendben, hogy ő is, csak nem hozott elegendő felszerelést. A helyemtől és a felszerelésem egy részétől való megszabadulás után a lustaság biztos tudatában várhattam a kezdést, de csalódnom kellett, az eltökélt szervezőerő ugyanis mindent megold. Lett gatyám is és helyem is, több kifogást már nem találtam, így meg kellett hajolnom az erősebb akarat előtt.