Friss hozzászólások

2012. május 8.

Az internetes fórumok természetük szerint a viták helyszínei. A sielok.hu fóruma a leglátogatottabb, én is sok témában írok ott is. Már jó ideje zajlanak ott szakmai viták az egyik kollégámmal. Többé-kevésbé szívesen veszek ebben részt.

Szakmai szemmel a nyilávnos fórumok azért fontosak mert sokan olvassák őket, és ez erőteljesen befolyásolja a síelők ismereteit. Amikor valaki oktatásra jön, gyakran említi meg, hogy igen ezt vagy azt olvastam a fórumban. A másik oldalról a viták mélyebb rétegei a szakemberek számára segítenek az ismeretek rendszerezésében. Ezek jóízű viták, és rendkívül hasznosak.

A vitapartnerek szaktudása, felkészültsége értelmszerűen hullámzó, ami természetes is, hiszen nem reális és nem is elvárt, hogy mindenki rendkívül magas szinten mélyüljön a háttértudományokban. Az érvek ütköztetése után többnyire elkezd kikristályosodni egy egyértelmű álláspont, amelyet az erősebb érvek irányítanak.

De nem mindig van ez így, néha egy-egy vita randkívül hosszúvá és terméketlenné válik, és emögött sokszor az van, hogy valamelyik vitapartner annak ellenére ragaszkodik a maga igazához, hogy nincs igazán birtokában a szükséges tudásnak. Ahogy ezt korábban írtam, ez önmagában nem baj, ha valaki ismeri a korlátait, és csak olyan témákban és olyan mélységig szólal meg és érvel, ameddig a tudása ér. Jó esetben ilyenkor fejeződik be a vita. Rossz esetben egy idő után már nem érvek jönnek, hanem kitérések és hárítások. A legrosszabb esetben szakmai tévedések, hiányos vagy hibás ismeretek hangzanak el a nagy nyilvánosság előtt.

Magunk között ilyenkor egy idő után abbahagyjuk a vitát, hiszen a vitának akkor van értelme, ha a felek kellő tudással és ismeretekkel rendelkeznek hozzá. Ha ez a feltétel nincs meg, akkor nincs sok esélye a hasznos eredménynek, csak az idő megy el feleslegesen (ezért nem járok már bizottsági ülésekre sem). Ha netán nyilvános volt a vita, akkor meg azt látjuk, hogy a közönséget már régen nem érdekli, így miattuk sem érdemes folytatni.

Nyilvános helyeken - mint pl. egy fórumban - azonban más a helyzet. Nem tudjuk, hogy meddig érdekli a közönséget, aztán meg az internetnek köszönhetően a májusban lefolyt vitára valaki a következő januárban is rábukkanhat. Minden állítás, ami az oldalon megjelenik, majdnem örökké hatni tud. Felelős szakember nem teheti meg, hogy az ilyen helyeken megjelenő tévedéseket reakció és szó nélkül hagyja, hiszen ki tudja hány olvasót vezethet ez félre. A fórum nem homokozó és játszótér, könnyed műfaja ellenére rendkívül komoly dolog.

Az idei év tavaszán pedig ezek a szempontok még sportágstratégiai vitákkal is bővültek. A sielok.hu-n olvasható kommentek (http://sielok.hu/rovat/hirek/cikk/konferencia-beszamolo/) tapinthatóan mutatják, hogy van bizalmi válság a szakmánkkal kapcsolatban. Sokan úgy érzik, hogy - pl. az SMSZ állásfoglalásában - nem sikerült igazán felsorakoztatni az érveket a szakemberektől való tanulás mellett. Sokan úgy érzik, hogy egy testnevelő tanártól vagy egy jó síelőtől is lehet hatékonyan, és olcsón síelni tanulni.

Ezeket a vitákat testnevelők vagy más sportszakemberek, sőt hozzáértő amatőrök is olvassák. Többször is előfordul, hogy egy fórumban olyan dolgok jelennek meg, amelyek a sporttanulmányok első évfolyamán is bukáshoz vezetnének, sőt még egy OKJ-s sportoktatói vagy edzői tanfolyamon is. Ha ezeket senki sem teszi helyre a síszakmából, akkor joggal mondhatja az olvasó, hogy milyen alapon és jogon szólnak bele a síoktatók abba, hogy ki és kit oktat, hiszen még az elemi alapismereteik sincsenek meg.

Ma is egy ilyen rossz nap van. Az adott kollégát rendkívül finoman, a sorok között hónapok óta próbálom arra terelni, hogy maradjon a saját tudásának keretei között - sok kritikát kaptam már, hogy túl finom vagyok, sokkal keményebben kellene. Eddig nem akartam ezt ilyen formában intézni egy kollégával szemben. Mindig bíztam benne, hogy felismeri a tudásának a korlátait. Ő arra van képesítve - és a tudása is erre jogosítja fel -, hogy a nála képzettebbek által felállított tematikák mentén a megtanult módszerekkel oktasson.

Most újra elindított egy vitát egy olyan témában, amiről sejteni lehetett, hogy gyenge lábakon áll. A felsorakoztatott érvek elfogadása helyett egyre több tévedés, alapismereti zavar jelent meg, olyan tálalásban, mintha ezek sporttudományi tények volnának. A vita tökéletesen alkalmassá vált arra, hogy a laikus olvasók teljesen eltévedjenek: mintha két egyforma tudású szakember vitatkozna. Egy sportszakember meg legfeljebb fogja a fejét, hogy ilyen alacsony szakmai nívó van a síelők köreiben.

Kénytelen voltam a megszokottnál sokkal keményebben helyretenni. Világosan kell látni, hogy nem ez az általános a síelés szakmájában. Nagyon sok, tényleg jól felkészült szakember van, köztük többen pont azért nem szólnak hozzá ehhez a vitához, mert fölöslegesnek tartják; attól is tartanak, hogy lehúzza őket erre a szintre. Megértem őket, és fontosnak tartom jelezni, hogy ez az eset szerencsére inkább ritkának számít, bízom benne, hogy a legtöbb oktató ismeri a korlátait, és csak azokig terjeszkedik. Ez nem egyikőnkről vagy másikunkról szól, nem versengés (sportszerűtlen is lenne versengeni, hiszen nem vagyunk egy súlycsoportban). Az egész kérdés a síelők ismereteiről és a szakma presztizséről, arculatáról szól.

sad

Ha tetszett vagy hasznosnak találtad, légy ismerősünk:

 

vagy oszd meg másokkal is: