Mint ringben a bokszolók, egymással szemben állnak a hegy szerelmesei: síszakemberek a vörös sarokban, síelők a kékben. Középen meg a megszállottak. 

Ketten vagyunk a lécen, én és a majré... Van egyáltalán olyan pillanat, amikor magányosan síelünk?

Vajon tudjuk-e pontosan, hogy mitől is félünk? Szoktunk félni egyáltalán? Sokan valami ilyesmit válaszolnának: félek a kemény, meredek pályánkon, mert atomjaimra zúzom magam. Kezdőként féltem elindulni az első menetekben, nehogy elüssek valakit vagy felkenődjek a korlátra a liftnél. Vagy: én nem szoktam félni.

Az április 24-én, vasárnap rendezte a skioutlet.hu a síelők biztonságáról szóló konferenciát. 150-200 közötti résztvevő volt jelen, és feltehetően rajtuk kívül még sokan kíváncsiak az ott elhangzottakra. Különböző hírportálok adtak vázlatos összefoglalásokat, és az előadások egy része írásban is olvasható lesz.

Sokkal szimpatikusabb képet mutat magáról az ember, ha csendben mosolyog, bólogat a bölcsességeket hallva és megdícséri a jó kezdeményezéseket. De van, amikor a jó kapcsolatok ápolása nem írhatja felül a lelkiismeretet. És innentől kezdve két irányba mehet a felkilátásnak szánt írás utóélete:

Vagy miért is kellene beszélni róla? Nem hiszem, hogy bárkinek bármilyen érzelmi kötődése lenne a sisakhoz. Ha megkérdezünk síelőket, hogy milyen gondolataik, elvárásaik vannak a síeléssel kapcsolatban, a válaszok között aligha akad ilyesféle: „Szeretném felvenni a bukósisakomat!" Annál inkább akad majd olyan, ami arra utal, hogy a többség szeretne egészségesen hazajönni a síelésből. Tehát a többséget valószínűleg egyáltalán nem érdekli a bukósisak, viszont nagyon is érdekli a téli sportok biztonsága.

Ha valakinek a könyökén jön ki az, hogy ha a síelés, snowboardozás biztonságáról esik szó, akkor rögtön a FIS 10-ként ismert pontokba szedett szabályrendszer kerül elő - teljesen igaza van. Mert a biztonság nem táblák és pontok ismeretén alapul, hanem a józan ész, a felkészültség és tudás hármasából tevődik össze. Bár ez nem ment föl a FIS 10 ismerete alól! A szabályrendszer ugyanis ugyanaz a sípályán közlekedőknek, mint a KRESZ az utakon járóknak. Kötelező tudni.

„A síelés tegnap tökéletes volt: gyönyörű idő, tökéletes hó, kevés ember. Ritka, hogy ennyi kilométert sikerüljön begyűjteni a lábunkba! Estére kellemesen el is fáradtunk, jól esett vacsora előtt lemenni a wellnessbe, tétlenül ücsörögni a szaunában és a vízben. Vacsora után pedig hamar elnyomott az álom a tévé előtt, el is maradt a szokásos esti borozgatás és kártyázás. Aludtam vagy tíz órát, de ennek ellenére ma reggel kicsit gyűrött vagyok. Enyhe fáradtsággal kevert feszülést érzek a combomban és a hátamban. De nem baj, majd ha bemelegszem, elmúlik!”