Az oktatási folyamat jellemző elemei a síoktatásban, hibajavítás

Írta: Dosek Ágoston
Szakmailag lektorálták: Ozsváth Miklós és Takács Norbert

A magyarázat

Legyen lényegretörő, rövid, érthető, képszerű, hatékony (vésődjön be), figyelemkeltő, alkalmazkodjon az életkorhoz.

A bemutatás 

Nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is a legfontosabb információforrás.

Főbb szempontok:

• a megállásig tartson a bemutatás;
• ügyeljünk rá, hogy látható legyen a bemutatott mozgás fő eleme (megfelelő nézőpontból!);
• a sízés nagyon ritkán ad lehetőséget tükörképszerű bemutatásra (állhatunk háttal is);
• rendszerint a tanulóknak a kért gyakorlatot pontosan mutatjuk be;
• első bemutatáskor segíthet az iskolás túlzás (rávezető bemutatás);
• ismételt bemutatások:
  • helyes de követhető sebességgel és ritmussal;
  • teljes pontossággal a mozgás tér, idő és dinamikai jegyeiben (pl: megfelelő ívhossz, helyes mozdulatok botlendítésnél, stb.);
  • szükség esetén kiemelendő elemek eltúlzásával;

 

Segítségadás

• Fizikai segítség állóhelyben, a megfelelő helyzetek, alaptartások felvételéhez, kialakításához adható, azokban az esetekben, amikor a tanuló a szóbeli információk alapján és utánzással nem a kívánt pozíciót veszi fel. Símozgás közben az oktató manuális segítséget ritkán tud adni. Példák: idősek felállása, lécvezetés segítése a csőrök irányításával, gyerekek mozgásának segítése súlypont közeli érintéssel, tolással, stb.
• Pszichikai segítségadás.
  • Célja: biztonságérzet, önbizalom kialakítása.
  • Alapja: bizalom az oktató felé, jó kontaktus.
  • Helye: „veszélyes" terepszakaszokon, nehéz mozgáselemek kezdeti végrehajtásánál.
• Vizuális segítségadás: kapuk, jelek, botok, a helyes ívek, és mozgások kialakítását segítik.
• Akusztikus segítségadás: a ritmus kialakítását segíti.

 

Út az első sikeres végrehajtáshoz

A bemutatott mozgás alapján történő első próba lehetőleg legyen (komplett) egész: globális módszer.

 

Előkészítés

• Megelőzik rávezető gyakorlatok.
• A mozgás részekre bontásával az 1. sikeres végrehajtás érdekében tudatosított rávezető gyakorlatokat alkalmazhatunk.
• Gyerekeknél az utánzó gyakorlatoknak, minden kezdő esetében a kényszerítő helyzeteknek van fontos szerepük.

 

Feldolgozó gyakorlás

Az ismeretek közlését azok együttes feldolgozása követi. A síoktató irányítása mellett próbálja a tanuló a mozgásfeladatot megoldani. A tanulók motorikus cselekedetei változnak a feladat elemzésével, értelmezésével, így az egyéni mozgástapasztalatok is beépülnek a tanulási folyamatba, mígnem létrejön az első sikeres végrehajtás!

 

 

A hibajavítás elvei

1. A HIBA OKÁT KERESD!
   1. Gyenge képességek
      • Az oktató a gyakorlatanyag adaptálásával és információadással, pontosítással segíthet.
      • A tanuló képességfejlesztéssel jut előrébb.
   2. Pontatlan elképzelés, hiányos megértés:
      információk pontosítása, bővítése.
   3. Helytelen beidegzések (sízésben igen gyakori, nehezen orvosolható hiba).
      • Cél a régi reflexkapcsolatok kioltása.
      • Lehetőség:
        • a helyes új program felépítése lépésről-lépésre;
        • változatos módszerek alkalmazása, speciális gyakorlatok, kényszerítő helyzetek.
   4. Görcsös, merev végrehajtás
      • Oka: félelem, önbizalomhiány, szorongás, fáradtság, a szokatlan felszerelés, túlzott akarás, a mozgás és a külső erők változásainak szokatlansága, lendület hiánya.
      • Javítása:
        • pszichikai módszerekkel: meggyőzés, bíztatás, stb.;
        • oktatási elvek betartása: fokozatosság, újabb magyarázat és bemutatás, stb.;
        • a gyakorlóhely könnyítése; laposabb lejtő, ellenlejtő;
        • a feladat könnyítése;
        • előkészítő és rávezető gyakorlatok alkalmazása;
        • sízés a tanítvány előtt (vagy közelében).
   5. Alkalmatlan vagy rosszul beállított felszerelés.
      • A megfelelő felszerelés kiválasztása pl: léchossz.
      • A meglévő felszerelés karbantartása pl: élreszelés.
      • A felszerelés alakítása pl: cipő fittingelése, dőlésszög állítása.
2. A HIBÁKAT FONTOSSÁGI SORRENDBEN JAVÍTSD: lényeges->lényegtelen!
   (A lényeges hibák kijavításával a lényegtelen hibák is eltűnhetnek.)
3. EGYSZERRE CSAK EGY HIBÁRA HÍVD FEL A FIGYELMET!
   (Ez esetben elvárható, hogy a tanuló erre koncentráljon.)
4. BIZTOSÍTS FOLYAMATOS GYAKORLÁST!
   (Ne törd meg a folyamatot állandó megszakításokkal, adj lehetőséget többszöri folyamatos próbákra: pl: több ív egymás után, girlandok, sífutó mozdulatok többszöri ismétlése.)
5. AZ ELSŐ KÍSÉRLETET NE HIBAJAVÍTÁS, HANEM KIEGÉSZÍTŐ, KORRIGÁLÓ INSTRUKCIÓADÁS KÖVESSE!
6. A TIPIKUS HIBÁK KÖZÖS KIJAVÍTÁSA UTÁN KERÜLJÖN SOR AZ EGYÉNI HIBAJAVÍTÁSRA!
7. NE A HIBÁRA (NEGATÍVUMRA) HANEM A HELYES VÉGRE¬HAJTÁSRA ADJ INFORMÁCIÓT (pozitív ösztönzés)!
   (Pl: „ne ülj hátra" helyett „hajolj előrébb", „ne emeld a sarkad" helyett „hagyd az elrugaszkodó lábad a sínyomban", „ne dőlj a hegy felé" helyett „hajolj" a völgy irányába" stb.)
8. ÉRZŐDJÉK, HOGY JÓSZÁNDÉKÚ, TÜRELMES A HOZZÁÁLLÁSOD! 
   Szeretettel ÉRTÉKELJ, igazságosan JAVÍTS!
   A csoport minden tagját egyformán kezeld!

 

A hibák fajtái

1. Testi egészséget, épséget veszélyeztető és károsító hibák
   • Rosszul kiválasztott felszerelés: léchossz, bot hossza, azok minősége, állapota stb.
     › TANÁCSADÁS
   • Rosszul beállított felszerelés: pl. síkötés oldóereje – nyitott cipő – szűk vagy lógó botszíj –rossz sífék.
     › FELSZERELÉS ELLENŐRZÉSE
   • Helytelen alaptartás: rázkódások, zökkenések egyenes gerinccel, nyújtott térddel siklás buckákon.
     › OKTATÁS
   • Helytelen mozdulatok: - (lásd még B. pontban is, pl.- bot veszélyes előrelendítése futóknál).
   • Helytelen magatartás: szétcsúszó lécekkel siklás előre, esés arccal előre, stb.
     › OKTATÁS
   • SÍ KRESZ figyelmen kívül hagyása pl: elindulás hátranézés nélkül, más sízők túlzott megközelítése, helytelen felvonóhasználat.
     › OKTATÁS, FIGYELMEZTETÉS
2. A mozgás szerkezetében előforduló hibák
   • Lényeges hibák: 
     (Ezekkel a hibákkal az oktatástani részben részletesen foglalkozunk, tippjeink segítik a helyes mozgások kialakítását.)
     • A mozgás vezető műveletei helytelenek.
     • Későbbiekben további hibák kiváltói lehetnek. 
     • A végrehajtás rossz ritmusú.
     • Valamilyen mozzanat kimarad.
     • Az összetartozó mozdulatok nincsenek összhangban.
     • Példák:
       • Alapvető terhelési hiba: hátulterhelés; aszimmetrikus terhelés.
       • Alapvető egyensúly hibák: túl szűk lécvezetés, túl széles lécvezetés.
       • A lécek nem kellően terheltek.
       • Hiányzik a forgatás.
       • A mozgás fő mozzanataiban jelentkező alapvető hibák.
       • élen és lapon történő siklások változatai, átmenetei hiányoznak.
       • Az ívbelső sí túlzott előretolása.
       • Valamelyik sí túlzott terhelése.
       • Rotálás - bedőlés, ráforgatás csípővel (alpesi).
       • Kar emelése sífutóknál a lendítés helyett.
   • Lényegtelen hibák:
     A sízés eredményességét kisebb mértékben befolyásolják, pl: lécvezetés pontatlan, ritmus-hibák, kisebb tartáshibák, egyensúlyi bizonytalanságok stb.
     Tipikus, szokványos hibáknak azokat nevezzük, amelyek szinte előre várhatók.
     Ezeket szabatos információkkal előzhetjük meg!
     Lehetőleg kerüljük a hiba bemutatását és előre emlegetését!
     A magyarázatban, logikus megközelítéssel szerepeljen, hogy miért hátrányos a helytelen végrehajtás. Az egymásnak ellentmondó „kontraszt" gyakorlatok segíthetik a szélsőségek leküzdését! (Pl. előre-hátraterheléssel síelni, nyújtott vagy hajlított lábakkal síelni, stb.)

 

 

A gyakorlás

• A gyakorlás célja:
  • a fejlődés, az egyre tökéletesedő technikai végrehajtás;
  • a mozgáskoordináció finomítása;
  • az ismert mozgáselemek alkalmazkodóképes használata. 
• Módszerek:
  • Az alapvetően helyes mozgások ismétlése.
  • Kezdetben más elemektől függetlenül gyakoroltassunk.
  • Keressük meg a legalkalmasabb terepet.
  • Egy oldalra egyszer megállásig, majd többször, végül mindkét oldalra gyakoroltassunk.

 

Durva koordináció – finom koordináció

• A tanulók értsék a feladat lényegét, automatizálódjanak a reflex¬kapcsolatok tanulópályán, ideális körülmények között.
• A sízés tanulási időszakában az oktató által kiválasztott terep¬szakaszon, az oktató által kért gyakorlatok ismétlését nevezhetjük jellemzőnek. A gyakorlás tervszerű, az ismétlések a fejlődéshez igazodnak.
• A gyakorlás későbbi módja, amikor változó körülmények között, hosszabb pályákon haladnak a sízők, és az oktató által javasolt (kiemelt) elemeket ismétlik.
• Ilyenkor az oktató egyre nagyobb függetlenséget hagy a tanulónak, aki eldönti:
  • melyik elemet hol alkalmazza;
  • milyen sebességgel és ritmussal;
  • milyen nyomvonalon.

 

Finom koordináció: finom koordinált mozgás megszilárdítása, alkalmazása változó környezetben

• Végső cél az automatizáció, óriási hiba azonban a rossz mozgás automatizálása! 
• Az ismert mozgáselemekből egy vagy több kiválasztása és alkalmazása „probléma helyzetben".
• Haladó sízők számára szükséges a legkülönbözőbb mozgáselemek egymásbafűzését tudatosan gyakoroltatni.
• Törekedjünk sokoldalú, változatos, helyesen alkalmazott és végrehajtott szabad sízés biztosítására (bemutatás, megfigyelés, ellenőrzés; értékelés).

 

 

Értékelés

• Formáló, segítő értékelés: adott sítechnikai elem, mozgásfolyamat értékelése.
  • Állapítsa meg a jól elsajátított, hiányos és hibás mozgásrészeket.
  • Legyen pozitív a jövőt illetően.
• Összegző, lezáró értékelés: egy kurzus végén a résztvevők kezdeti és elért teljesítményének értékelése.
  • A kitűzött csoport és egyéni célok tükrében -figyelembe véve az egyéni fejlődést.
  • És a csoporthoz viszonyított sítudást.

 

Ellenőrzés

• Az elért teljesítmény objektív értékelésére különböző feladatok megadásakor nyílik lehetőség.
  • Időszakos ellenőrzés.
    (PI: ki tud minél több rövidlendületet végezni adott lejtőn, ki tud minél kevesebb elrugaszkodással túljutni adott szakaszon, ki tud hibátlanul lejutni a versenypályán, ki tud leggyorsabban végighaladni a versenypálya bizonyos szakaszán, majd a versenypályán stb.)
• A szubjektív értékeléshez bármilyen feladat megadásával, kijelölésével információt kaphat az oktató, s ezzel folyamatosan ellenőrizheti a tanítványok tudását.

 

 

A csoport szervezése, mozgatása síoktatás közben

A foglalkoztatás elvei:

• Fontos, hogy a tanulók mindig pontosan értsék a feladatokat, hogy más sízőkre, egymásra és sajátmagukra ne jelentsenek veszélyt! Ezért a SÍ-KRESZ szabályait be kell tartani!
• Az oktató mindig úgy helyezkedjen el, hogy a csoport számára kedvező kiinduló helyet teremtsen, a csoport legyen biztonságban, jól lássák a bemutatást, ne süssön szemükbe eközben a nap, őket zavarja legkevésbé a szél, stb.
• A síoktató határozza meg a foglalkoztatás formáit, amely függ
  • a foglalkozás céljától;
  • a csoport létszámától (csoportos vagy magánoktatás);
  • sípályák jellegzetességeitől;
  • sípályák telítettségétől;
  • a rendelkezésre álló időtől;
  • a tanulók képzettségétől;
  • a feldolgozandó anyagtól;
  • a tervezett módszerektől;
• Mivel a síoktatás viszonylag kis csoportokban hatékony, (max. 15 fő) ezért sor kerülhet a következő foglalkoztatási formákra.

 

Egyénenkénti foglalkoztatás

Mivel a síoktatásra hosszú foglalkozási idő (3-4 óra, 1 nap) jut, és a csoportlétszám kicsi, ezért ez a forma a leghatékonyabb.
A feladat meghatározását követően a tanulók egymás után, egyenként teljesítik azt. Így az oktatónak lehetősége van a síelők egyenkénti megfigyelésére, a hibák javítására, majd a csoportot összeszedve az újabb feladatok ismertetésére.

 

Együttes foglalkoztatás

Az oktató a foglalkozást, vagy annak egymást követő részeit információadással kezdi, majd minden síző ugyanazt a feladatot végzi, egyidőben. Pl:

• sízés együtt, technikai feladatokkal, kijelölt nyomban vagy nyomvonalon;
• sízés együtt, technikai feladatokkal, kijelölt találkozóhelyek között;
• szabad nyomvonalon;
• egymás után: oktató, vagy váltott, meghatározott síző vezetésével;

Az oktató együtt síel a csoporttal, vezeti, követi őket, elvegyül köztük, vagy kívülről megfigyeli őket. Elsősorban ismétlő gyakorlásra alkalmas forma, amikor hosszadalmas technikacsiszolásra, hibajavításra és értékelésre nincs szükség.

Csoportonkénti foglalkoztatás

Erre akkor kerül sor, ha egyidőben nem tud mindenki síelni. Ilyenkor a gyakorlatokat egymás után, több csoportban kezdik a sízők. A feladat azonos mindenkinek. Pl:

• 4 sínyompár áll rendelkezésre, négyesével indulnak (sífutás);
• 2 slalompályán párosával indulnak (alpesi).

Ismert feladatok esetében, azok ismétléses végrehajtásakor alkalmazható forma, amikor a gyakorlatok között indokolt pihenési, felkészülési, koncentrálási időt hagyni.

 

Csapatfoglalkoztatásokra

is sor kerülhet a síoktatásban. Ekkor a különböző csapatok különböző feladatot oldanak meg egyidőben.
Alkalmazása akkor indokolt, ha olyan speciális gyakorlatokat végeztetünk, amelyeknél az egyidejű gyakorlás nem oldható meg, az egymás utáni indulás pedig túl hosszú várakozási időt igényel.
A gyakorlóhelyeken:

• több telepített pálya; 
• többféle kitűzött (vagy meghatározott) feladatsor;
• különböző technikai elemek számára kijelölt szakaszok;
• követendő sínyomok találhatók.

Ha egy-egy gyakorlóhelyen a csapatok tagjai együtt végzik a feladatot (pl: párosbotozás gyakorlása körbe-körbe), akkor együttes, ha pedig egymás után (pl: műlesikló pálya teljesítése) egyenkénti csapatfog¬lalkoztatásról van szó.

A síoktató így képes kisebb csapatokkal foglalkozni, amíg a másik gyakorlóhelyen önálló munka folyik. Az oktató által vezetett csapat részére új ismeretek átadása is tervezhető.

 

 

Alaki megoldások sífoglalkozások vezetéséhez

Sífutás:

• oda-vissza;
• önmagába visszatérő körpályákon.

Alpesi: x = tanuló o = oktató
1.-2.-3.-4. ábrák: Egyenkénti síelésnél mindig a legfelső tanuló induljon és a várakozó sor végére alulról csússzon be!
5. ábra: Egymás utáni sízésnél mindig a legalsó induljon, így lesz szoros a sor!

 

Követő síelés: amikor a tanulók egymást követve, ugyanazt az útvonalat síelik végig. A tanulók útvonala azonos, de mozdulataik az ívekhez igazodnak. Nem együtt, egyszerre. hanem fáziskéséssel kerülnek az előttük síelő helyzetébe.
Nyomkövetésnél a megállás mindig megbeszélt módon, hátulról és a legalsó pozícióba történjen!
Az oktatót közvetlenül követő tanulók előnyt élveznek a hátrébb sízőkkel szemben, mert ők másolható mozgásmintát és jó ívű nyomvonalat látnak. Ezért tervszerűen cseréljük a sorrendet a tanulók között! Ehhez a cseréhez nem is szükséges mindig megállni, hiszen az oktató jelzésére az őt követő síelők adott ívben kiválhatnak az élről és a csoport végére sorolhatnak be.

Árnyéksíeléskor arra törekszik a csapat (vagy akár a páros), hogy az oktatóval illetve egymással teljes összhangban legyenek. Ilyenkor mindenki egyidőben végzi ugyanazt a mozdulatot, értelemszerűen a pálya különböző pontjain.

A követő síelések veszélyesek lehetnek sűrű forgalomban, mert a csoport vezetője nem ugyanolyan közlekedési helyzetben síel mint a sor végén haladók! A csapat mozgatásakor vegyük figyelembe a pálya szélességét, és adjunk teret a többi síelő számára! A csoportban haladók közé ugyan nem szabad kívülről besíelni, de a másokra ráfutó csoport tagjaira vonatkozik a szabály, miszerint a lejjebb sízők kikerülése kötelességük!

A pályák találkozásai és a liftállomások előtt biztonságos távolságban fejezzük be a követő síeléseket.

Bármilyen foglalkoztatási formát választ az oktató, a felügyelete alá tartozó csoportot tartsa együtt. Mindig tudja ki hol van, alkalmazkodjon a leggyen¬gébbhez!

 

 

Tiltott gyakorlatok és helyek
Forrás: Kovács Tamás Attila: (2002.) A síoktatás tematikája SMSZ-ISE, Budapest

TILOS

Felnőtteknek a 180°-os helyben fordulat.
A hóeke „vonatozás". (Légy kegyetlen, ne engedd, mert gyenge az elöl álló keresztszalagja!)
Bottal fogócska (hegyével előretolva).
Versenyzők edzőpályájára besízni.
A liftnyomon sízni.

ZSÚFOLT PÁLYÁKON TILOS

Ívlépést, rézsútsiklást, girlandot és hegy felé lendületeket gyakorolni.
A hegy felé visszakanyarodni.
A tömeg átlagánál lényegesen nagyobb sebességgel haladni!

A FIS SZABÁLYAI KÉT AJÁNLÁSSAL EGÉSZÜLTEK KI

11. pont Vegyük figyelembe a különböző sporteszközök igen eltérő siklási tulajdonságaiból adódó, nagysebességű és szokatlan lendületi pályákat.
12. pont A pálya legszélén hagyjunk egy síelhető sávot szabadon a lefelé gyorsabban haladók útvonalválasztása számára.

A bukósisak viselése 14 éves kor előtt már több országban kötelező! Elterjesztése fontos biztonsági előrelépése lenne a sportágunknak, a síoktatóknak élen kell járni a példamutatásban!

 

 

Irodalom:

Dosek- Miltényi /szerk./ (1993) A sízés. TF / Budapest
Dosek- Ozsváth /szerk/ (1999) A sízés 2000. Dosek Bt. / Budapest 
Dosek- Ozsváth /szerk/ (2003) A sízés+3. Ozsváth Miklós / Budapest
Hoppichler Franz (1985) Die Österreichische Skischule. HERANT-Verlag Sportmagazin/ Salzburg 
Kovács Tamás Attila (2002) A síoktatás tematikája. SMSZ és ISE / Budapest
Hermann Wallner (2008) Richtig Carven. BSPA / Wien