Az oktatást meghatározó tényezők, oktatási elvek, a havas sportok oktatásának menete

Írta: Dosek Ágoston
Szakmailag lektorálták: Ozsváth Miklós és Takács Norbert

A síoktatás célja:

közvetlen cél: 

• tudatos képességfejlesztés a sízés építőköveire összpontosítva
• korszerű sítechnika megtanítása, fejlesztése
• a rendelkezésre álló idő alatt a lehető legnagyobb sikerrel

Ez a siker a sítechnikai elemek bővülésével és azok helyes és magabiztos végrehajtásával jellemezhető.

 

közvetett cél:

• egész életre kiható, egészséges életmódra motiváló rekreációs élmény nyújtása
• a természetet szerető, a természet erőit ismerő, ahhoz környezetvédő beállítottsággal alkalmazkodni képes sízők nevelése
• vidám, bajtársias, közösségi szellem (jellem) kialakítása

A síoktatásban történő részvétel több országban rendszeres tevékenység. A rendszeresség az egy síidényen belül több időszakra elosztott oktatást, és az évenként visszatérő oktatási egységeket jelenti.
A részvétel lehet önkéntes, vagy kötelező jellegű. Utóbbira a hóban gazdag országok testnevelési tanterveiben és kiképzési terveiben találunk példákat (általános-közép és felső szintű iskolák, katonai, határőr, erdész sífoglalkozások, a hegyimentők kiképzései).
Az önkéntes síelés általában egy vagy több havon töltött időszakot jelent (szünidőben, szabadságon). Jó esetben a havas hétvégék is ideszámíthatók. A sízésnek hódolók száma igen nagy, javarészük nem (vagy csak egyszer) vett részt képesített oktató irányította oktatásban. Családtagok, barátok, ismerősök - és nemegyszer tanárok - édesgetik tanítványaikat a lejtőkön, több-kevesebb szakértelemmel, de határtalan önbizalommal.
Annak ellenére, hogy a sízés gyakorlása már az első lépéseknél, siklásnál örömet nyújt, a mozgástechnika tanulásához célszerű szakember irányításával hozzálátni.

Ennek több előnye van: (miben segít a jó oktató?)

• a személyes biztonságra és a síkultúrába történő bevezetésre nagyobb az esély (FIS szabályok, magatartással kapcsolatos elvárások, veszélyhelyzetek elkerülése)
• tervszerű (akkor is, ha csak egy-egy alkalomra vagy időszakra vonatkozik)
• rövidebb idő alatt nagyobb tudás érhető el - azaz hatékony
• kiszűrhető a helytelen technikával történő mozgások beidegzése
• a helytelen automatizmusok hibafeltárással, megfelelő gyakorlatokkal és szakértelemmel kijavíthatók
• a síelés technikájának szélesebb körű ismeretét eredményezi
• tudatos sízésen keresztül magasabb szintre juttatja a tanulót
• a hó- és terepviszonyoknak megfelelő gyakorlatválasztással a legteljesebb élményt képes nyújtani
•  

 

Az oktatást meghatározó személyi és tárgyi tényezők

1. A TANULÓ, aki lehet tehetséges vagy tehetségtelen, fiatal és idősebb, fiú vagy lány, a legkülönbözőbb karakterrel. Az egyéni oktatásban ez kevesebb, míg a csoportos oktatásban több problémát okozhat. (Tanulók közti különbségek.) Fontos tehát az oktatásban résztvevők közössége is.
2. A SÍOKTATÓ, akinek meghatározó szerepe van a tanulás sikerében. Ennek érdekében folyamatosan tökéletesítenie kell a munkájával kapcsolatos képességeit, készségeit, tudását, az alábbiak szerint:
   • Elméleti szaktudás:
     • Ő hozza az oktatási tematikát, a módszert, a gyakorlatanyagot az oktatáshoz, és alkalmazza azokat a tanulók képességeinek megfelelően (egyéni képességek, hibajavítás, terepválasztás, stb.).
   • Gyakorlati szaktudás:
     • alapos, sokoldalú, magabiztos sítudás
     • jó bemutatókészség 
     • megfelelő kondíció
   • Beszédkészség:
     • rövid, szabatos, érthető, 
     • nagy csoport és ismeretlen vendégek esetében is fesztelen
   • Pedagógiai rátermettség:
     • megnyerő modor, példaadó viselkedés (erkölcsi szabályok, környezetvédelem)
     • segítőkészség (felszerelés ápolása, javítása, sport¬ártalmak kezelése, lelki támasz, stb.)
     • türelem, udvariasság, pontosság
     • képesség a csoport aktivizálására 
     • érződjék az oktatás öröme 
     • megértés, érdeklődés mások iránt 
     • jó megjelenés, ápoltság
     • a tanulók életkorának, beállítódásának, a fizetővendég igényeinek megfelelő alkalmazkodóképesség
   • Szervezői készségek:
     • a hivatásos síoktatók esetében vizsgaköteles tantárgyak illetve képességek az amatőr oktatók munkáját is megkönnyítik;
     • kommunikációra alkalmas nyelvismeret 
     • idegenforgalmi és idegenvezetői ismeretek (felkészültség az éppen aktuális hellyel kapcsolatosan)
     • utazásszervezési és szállodaüzemeltetési ismeretek (jogszabályok ismerete és betartása, szervezési rutin, pénzügyi ismeretek) 
     • magashegyi körülmények ismerete és mentésre való kiképzettség (hó- és lavinaismeret)
3. Jelentős szerepe van az ESZKÖZÖKNEK.
   • a felszerelés legyen korszerű és jól karbantartott
   • az oktatásban felhasználható eszközökkel jelentősen növelhető annak hatékonysága: síliftek, jelzőrudak, játékok, zászlók, kapuk, mesterséges terepidomok, különböző hosszúságú lécek, nyomok a hóban stb.
4. A TEREP (a természeti környezet) és annak a gyakorlatokhoz illő szakaszainak kiválasztása elsőrendű fontosságú, a mozgás kialakítását segítő terepalakzatok illetve a mozgásvégrehajtást nehezítő körülmények egyaránt szolgálhatják a fejlődést! Ennek modern formája a fun-parkok építése, amely közvetve a természet védelmét is szolgálja.
5. A HÓ minősége természeti tényezők által meghatározott, de mesterséges beavatkozással (pályakészítés és karbantartás) befolyásolható, az oktatás szempontjából szintén meghatározó tényező. A hóviszonyok a napszaknak megfelelően is változnak illetve a síelők is alakítják a körülményeket pl. a pályák buckásításával vagy a meredek lejtők jegesre kotrásával.

Az oktatást meghatározó személyi és tárgyi tényezők speciális körülmények között találkoznak egymással, amelyek a következők:

• természetben űzött sport: magasság, hideg, gyors időjárásváltozások 
• különleges örömet nyújtó mozgásélmény: siklás, egyensúlyozás
• irányváltoztatás nagy sebességgel és a sebesség változásával 
• kihívó ugyanakkor félelemkeltő lejtők (reális és irreális veszélyek) 
• testsémát megváltoztató szokatlan felszerelés
• állandóan változó, a mozgást befolyásoló környezeti tényezők (terep, hó, más sízők)

A sízéshez nyílt mozgáskészségű technika, siklási stratégia és taktika szükséges!

 

A tanítási-tanulási folyamat szervezése a síoktató feladata

A síoktató

1. célokat állít,
2. meghatározza az oktatás tartalmát,
3. irányítja, szabályozza az oktatási folyamatot,
4. értékel,
5. kibontakoztatja a tanítás-tanulás önszabályozó-önfejlesztő mechanizmusait.

A tanulási folyamatot komplex egészként kezeli, amelyben a tanulás az összes pszichikus folyamat aktivitásának az eredménye, azaz figyelembe veszi az érzékelés – észlelés – figyelem – emlékezés – képzelet – gondolkodás – érzelem – akarat – cselekvés kölcsönhatásait.

Tanulásszervezési feladatként:

1. érzelmi és tudati tényezőkkel motiválja a tanulókat;
2. aktivizálja őket (cselekvésre a lejtőn; mozgáselemzésre, gondolkodásra a pihenőidőben; kultúrált viselkedésre az emberek között; bajtársiasságra, önfegyelemre a nehéz szituációkban, stb.);
3. és arra törekszik, hogy a tanulás eredményét a tanulók lehetőleg sok gyors és lehetőleg pozitív megerősítéssel éljék át, pl: külső megerősítés: dicséret, értékelés, buzdítás; belső megerősítés: a gyakorlatok olyan csoportosítása, hogy a sikeres végrehajtások domináljanak; helyettesítő megerősítés: mások technikájának, hibáinak elemzése, értékelése.

A síoktató az oktatás folyamán nagy figyelmet fordít a tanulók közti (biológiai, pszichológiai, szociológiai jellegű) különbségekre, lehetőség szerint individualizálja az oktatást!

 

Az oktatás komplexitását újra kiemelve a hatékony síoktatás megszervezéséhez adunk konkrét tanácsokat.

 

Az oktatás alapelvei

Fokozatosság

A fokozatosságot a síoktatásban sokoldalúan kell értelmezni, az alábbi felsorolás segít ebben:

• A könnyűtől a nehéz gyakorlatok felé haladva oktassunk: pl. a könnyűről fokozatosan síeljünk egyre nehezebb terepre (lejtő és hóviszonyok, terepalakzatok).
• Az ismert elemekre támaszkodva lépjünk az ismeretlen felé: pl. az ismert gyakorlóhelyekről haladjunk az ismeretlen pályák felé.
• Egyszerű elemekből építsük fel az összetett mozgáselemeket.
• A természetes mozgásokból kiindulva haladjunk a speciális felé (használjuk ki a természetes mozgásos reakciókat, de ne engedjük a későbbiekben hátrányt jelentő túlzások rögzítését). 
• Fokozatosan növeljük a sebességet illetve változtassuk a végrehajtás ritmusát.
• Használjunk a sítudáshoz illő felszerelést (pl. egyre hosszabb vagy keményebb léceket).

 

Tudatosság

• Az oktató által alkalmazott módszerek, eljárások és gyakorlatok célrairányultságában érvényesül. Tudd, hogy MIT, MIÉRT, MIKOR, HOL csinálsz! Ne legyen öncélú a gyakorlás - csak ami hasznos...!
• A tanuló szempontjából ez azt jelenti, hogy érti a mozgások mechanizmusát, azok célszerűségét. Nem követ látszólag kecses, de ugyanakkor helytelen mozgást pl. a zárt lécvezetésű kígyóbűvölőkét. (Sokszor természetes reakciók ellenére kell cselekedni pl.: rézsútsiklás meredek oldalban a völgy felé kihajolni, kiegyenlítő technikánál a hullámtetőkön leguggolni, egyenes siklásnál meredekebb lejtőhöz érve előrébb dőlni, stb.)
• Tudatosság és koncentráció szükséges az elemek gyakorlásánál az automatizációt megelőző időszakban.
• Tudatosság szükséges változatos terepeken az odaillő technikai elem kiválasztásához és figyelem a mozgások alkalmazkodó kivitelezéséhez.

 

Érthetőség

• Az oktató számára azt jelenti, hogy egymásra kell építenie az átadandó információkat.
• Azokat a tanulók képességeinek megfelelően kell előadnia -könnyen érthető közlési mód.
• Rövid világos magyarázat.

 

Szemléletesség

• Rendkívül fontos a síoktatásban a pontos, helyes bemutatás. 
• Alkalmanként a kívánt mozgáselemeket hangsúlyozó pedagógiai célzatú túlzás.
• A síoktató feladata a „MINTA" síelése, csak ritkán fordulhat a bemutattatás eszközéhez.
• A szemléletességet segítik a filmek, videofelvételek, ahol lehetőség nyílik lassításra, képkimerevítésre.
• Rendkívül hasznos a tanulókról készült felvételek elemzése.
• A sínyomok elemzésével is segíthetjük a szemléltetést, értékelést.

 

A tartósság

• „A gyakorlás tehet bajnokká"- mondják, hiszen a mozgások rögzítéséhez, csiszolásához gyakorolni kell.
• Rendkívül fontos, hogy csak helyes mozgásokat rögzítsünk, hiszen az „áttanulás", azaz a korábbi rossz beidegzések kioltása hosszadalmas folyamat, és ez gátolja a többi mozgáselem helyes kialakítását is.
• A tanult elemek biztos végrehajtására, tökéletes alap megteremtésére kell törekedni. E tekintetben kompromisszumot kell találni a „változatosságnál" leírt szempontokkal.
• Olyan „tartós" mozgáskészséget kell kialakítani, amely lehetővé teszi ismeretlen, változatos sípályákon az alkalmazkodó megoldásokat. „Zárt" megoldások helyett „nyílt készségek". A flexibilis mozgáskészletet a rögzítések során terepváltoztatással, tempónöveléssel érhetjük el

 

 

Építkezés, tematika

• A sízés mozgáselemeinek egymásra építésekor gondolkodjunk az „építőkövek" mentén.
• A technikai elemek folyamatosan emelkedő és bővülő spirállal ábrázolhatók, körben bővülő oktatási menettel dolgozzunk.
• A mozgáselemek mindig magasabb szinten térnek vissza, és fokozatosan egészülnek ki új elemekkel.
• A visszatérés a tartósságot és az előremutató változtathatóságot egyaránt lehetővé teszi.
• A tematika jellegzetesen lineáris (az egymást követő elemeket feldolgozó) leírása nem jelent kötelezően követendő lépcsőfokokat, mivel a teljességre törekszik.
• A gyakorlatban jól működnek a rövid útnak nevezett átvágások, amelyek a tanulók egyéni képességeit kihasználva és az élvezetes foglalkozások céljából egyes technikai elemeket korán és részletesen vesznek.
• A kihagyott elemekre ez esetben is vissza kell, vissza lehet térni, de az azokra fordított idő esetleg csökkenhet.
• Példák: a nyomásváltásos hóekeívelésen keresztül kialakított rövidlendületek, vagy a természetes reakciókra épített karcolt lendületek esetleg az egyre növekvő léchosszal építkező síoktatás.

 

Változatosság 

(Legyen összhangban az előzővel!)

• Többször térjünk vissza egy-egy elemhez.
• Ne űzzük unalomig ugyanazt, csak addig, amíg szükség van rá.
• Csupán egyetlen elemet tökéletesíteni - unalmas.
• A símozgások tökéletesítését más mozgások elsajátításán keresztül érhetjük el. A símozgásban igen nagy a pozitív transzfer, hiszen a mozgások mögött hasonló működések vannak, és hasonló elvek érvényesülnek (Egyensúlyozás, hasonló lefutású lendületek, a tehermentesítések, siklás egy lábon, elrugaszkodások, stb.)
• Az azonos mozgásokat is változatosan gyakoroltassuk (más terep, más meredekség, más ívhossz, más sebesség).
• Törekedni kell a lehető legtöbb elem megismertetésére (ha azoknak durva koordinálására már adottak az alapok).
• Sokféle gyakorlatot alkalmazzunk, de azok logikusan kövessék egymást! Ne ugráljunk a gyakorlatok között!

 

A tanulás, oktatás menete	Szempontok, jellemzők
előkészítő és rávezető gyakorlatok alkalmazása	szükséges képességek vezető mozgáselemek
magyarázat	rövid, hatékony, figyelemfelkeltő
első bemutatás	iskolás túlzással
első próba	a teljes gyakorlatot (globális módszer)
kiegészítő információk	az első próba tapasztalatai alapján
ismételt bemutatás	teljes pontossággal (tér, idő, dinamika)
a mozgáselem kialakítását szolgáló gyakorlatok	a tanítványokhoz alkalmazkodva válogatni, szükség esetén: parciális módszer, cél: durva koordináció
hibajavítás	mi az ok?, fontossági sorrend, egyszerre egyet, tipikus majd egyéni hibajavítás, légy pozitív
gyakorlás ideális körülmények között	fokozatosság, változatosság cél: finom koordináció
értékelés	formáló, segítő, lezáró
gyakorlás a feltételek változtatásával	terep, hó, kihívó feladat cél: a mozgás megszilárdítása
áttérés más mozgáselemre	előkészítő és rávezető gyakorlatok

 

 

---

A gyakorlatok egymásra épülése

Csak az általános jellegzetességeket írjuk itt le, értelemszerűen alkalmazandók a megfelelő elemeknél!

• Gyakorlat helyben (ha megoldható).
• Gyakorlat egyszer, egyik oldalra.
• Ismétlések.
• Másik oldalra ugyanaz.
• Gyakorlatok összekötése, mindkét oldalra egyszer majd többször.
• Gyakorlatok folyamatosan.
• Gyakorlat a ritmus (ívhossz) tartásával, egy gyakorlatban azonos ritmus vagy ívhossz.
• Gyakorlat a ritmus (ívhossz) szabályos változtatásával (pl. két rövid, két hosszú).
• Gyakorlat a ritmus (ívhossz) szabálytalan változtatásával.
• Sízés kijelölt pályán: más nyomvonalán, kijelölt sávban, jelzések majd kapuk között.
• Gyakorlatok az oktató jelzéseinek megfelelően.
• Árnyéksíelés, akkor kell fordulni, amikor a társ.
• Követő síelés, ott kell fordulni, ahol a társ (kígyó).
• Formációs gyakorlatok (többen együtt).
• A meredekség, terep, sebesség, ív nagyságának változtatása.

Bizonyos hibák kijavításához gyakran elegendő a technika újbóli elmagyarázása, bemutatása – ezzel tehát mindig meg kell próbálkozni, ezért ezt nem írjuk le külön minden technikai elemnél. Nagyon fontos a helyes, szemléletes bemutatás. Ne feledjük el, hogy a gyerekeknél a leggyorsabb és a legcélravezetőbb tanulási forma az utánzás. Gyakorta vidám perceket okoz a mozgások videóról való visszanézése, amely szakértő elemzéssel hasznos eszköze a mozgásfejlesztésnek.

 

 

Irodalom:

Dosek- Miltényi /szerk./ (1993) A sízés. TF / Budapest
Dosek- Ozsváth /szerk/ (1999) A sízés 2000. Dosek Bt. / Budapest 
Dosek- Ozsváth /szerk/ (2003) A sízés+3. Ozsváth Miklós / Budapest
Hoppichler Franz (1985) Die Österreichische Skischule. HERANT-Verlag Sportmagazin/ Salzburg 
Kovács Tamás Attila (2002) A síoktatás tematikája. SMSZ és ISE / Budapest
Hermann Wallner (2008) Richtig Carven. BSPA / Wien