Tematikus program vagy örömködés?

Soha nem veszíthetjük szem elől, hogy a sízés öröméért járunk a hegyekbe. Kinek-kinek más okoz élményt. A boldog, felszabadult, de kellően óvatos tevékenység szervezője az oktató. Ennek érdekében a felnőttek számára is játékos módon kell vezetni a foglalkozásokat. A motiváló feladatok kitűzése, a kényszerítő helyzetek alkalmazása, a csoportban való együttes és egymás mögötti síelés, az utánzás vezet a korszerű technika kialakulásához. Különböző segédeszközöket használhatunk a cél eléréséhez: jelzőkúpokat, szalagokat, babzsákot, ugrálókötelet, labdát, billenő pályakapukat, épített vagy természetes terepalakzatokat. 
Az egyéni oktatás a leghatékonyabb, amikor az oktató mindent a tanítványára szab, nem kell másokra tekintettel lennie! A csoportos oktatásnak is vannak azonban előnyei, a követő síelések hasznot hozhatnak, egy jó csoport motiváló lehet -pont ezért lehet az „outdoor tréning" és csapatépítés egyik formája a síelés. Fontos, hogy a csoportos oktatáson belül is egyéni bánásmódban részesüljenek a vendégek! A csoportok beosztása meghatározó tényezője az élménynek, nem lehet nagy különbség a sítudásban!

Az egyes mozgáselemek gyakorlási céljával – amint azt a tematika során mindenütt megfogalmazzuk – elég az oktatónak törődnie. A tudatosság természetesen maradjon meg a tanuló esetében is, de sokkal fontosabb, hogy a megfelelő érzések, automatizmusok alakuljanak ki bennük. 
A sízés mozgáselemeihez – és ezen keresztül az említett képességcsoportokhoz – egyre magasabb szinten újra és újra visszatérünk a tanulás folyamán. A „körben bővülő oktatási menet" egy folyamatosan emelkedő és szélesedő spirállal ábrázolható. A spirál egymás fölé épülő elemei a többi elem bővítésével és kiegészülésével válnak fejleszthetővé. Éppen ezért a „tematika", vagyis az egymás után tanítható technikai elemek sora csupán a didaktikai megfontolásokon alapuló elméleti vázlat.
Az oktató képes eldönteni azt, hogy a kiválasztott tematikai soron (pl. a karcolásra koncentráló rövid oktatási menet közben) kinek mennyit kell a másik oktatási út (pl. a hagyományos tematika) megfelelő elemeit gyakorolnia.
A tematika meghatározott elemeihez a gyakorlatban úgy érhetünk el, hogy a tanítványok képességeit és kialakuló készségeit rendszeresen ellenőrizzük, hibát javítunk, a hiányzó képességeket a legalkalmasabb gyakorlattal fejlesztjük, ezzel téve lehetővé a továbblépést. 
A terep kiválasztása az adott feladathoz meghatározó jelentőségű. Alapvetően a tematikai előrehaladással párhuzamosan bátorkodhatunk meredekebb lejtőkre, vagy nehezebb körülmények közé. A túl meredek lejtő ugyanúgy gátolhatja a sikeres végrehajtást mint a túlzottan enyhe. A hóviszonyok jelentősen befolyásolják a lécbiztonságot és a sebességet, tehát ezeket is számításba kell venni. A pálya előkészítettsége illetve elhasználódása a nap folyamán, újabb figyelembeveendő szempont. 
A kihívó, mindig magasabb, de ugyanakkor sikerélménnyel teljesíthető célkitűzések vezetnek a legjobb eredményre. 
Általában a hóviszonyok, a pálya előkészítettsége, a terep meredeksége adott, ehhez kell alkalmazkodnunk a megfelelő feladatok illetve sítechnika kiválasztásával. A jó szemű sízőnek a mozgást segítő vagy akadályozó alakzatok kihasználása és a lesiklások sebességének, ritmusának változtatása adhat újabb élményeket. 
A visszatérés korábbi, alapfokon már helyesen kivitelezett technikai elemhez – ideális körülményeket választva –szolgálhatja a durva koordináció finomítását, de szolgálhatja a kiválasztott elem – nehezített körülményekkel kényszerített – megerősítését, az alkalmazkodóképesség fejlesztését.
Ennek megfelelően a tematikában csak egy helyütt leírt elemek, vagy gyakorlatok többször is szerepelnek a tanulás folyamán. Példaképpen említhetjük az egyenes siklás, a lendület a hegy felé, a különböző girlandok, vagy éppen a rövid lendület egyre magasabb követelményeit.

Az egyes technikai elemek voltaképpen csak gyakorlatok, amelyek segítségével bizonyos képességeket sajátítunk el. Az a különleges bennük, hogy olyan csomópontjai az oktatásnak, amelyeket általában célszerű érinteni. A többi gyakorlattal szemben ezeket csak rendkívül indokolt esetben érdemes átlépni. Ugyanakkor fontos alapelv, hogy nem kell minden gyakorlatot végigvenni, amelyek az oktató fejében vagy a szakkönyvekben megtalálhatók. A síoktató egyik legfontosabb feladata, hogy ki tudja választani azokat a gyakorlatokat, amelyekkel a leggyorsabban érheti el a célt, anélkül, hogy felesleges sulykolásnak tenné ki a tanítványt. Az oktató az, aki mindig meg tudja mondani, hogy melyik gyakorlatot, hol, mikor és miért alkalmazza vagy hagyja ki. Ezzel megoldja a címben feltett kérdést, a tematika ismeretében nagyobb örömhöz lehet jutni!