Friss hozzászólások

A síoktatás módszertana I.

GONDOLATOK A HAVAS SPORTOK TANULÁSÁHOZ ÉS OKTATÁSÁHOZ
Írta: Dosek Ágoston
Szakmailag lektorálták: Ozsváth Miklós és Takács Norbert

Jó tanácsok a tanuláshoz! Miben segíthet az oktató?

 

A sízés és snowboardozás igen rövid gyakorlást követően nagy örömöt képes nyújtani. Ez egyben csapdát jelent azok számára, akik önmaguktól tanulnak meg síelni, akik mindig szakember segítsége nélkül róják a köröket. A végső cél, a különleges körülményekhez is alkalmazkodni képes sítudás eléréséhez szükség van az oktatók felkészültségére. Ők azok, akik figyelemmel kísérik a technikai fejlesztéseket, akik tisztában vannak az ezzel kapcsolatos változásokkal, akik a technikákat tervszerűen építik egymásra, és szemük van ahhoz, hogy a tanítvány mozgásában észrevegyék a gátló tényezőket vagy éppen a fejleszthető lehetőségeket. Ők azok, akik visszatérő vendégeik „rendelésére" képesek a kiválasztott elemekhez vezető legcélszerűbb utat kiválasztani. A szervezett síoktatók – akik a nemzetközi konferenciákon, mint az IVSI kongresszus vagy az Interski kongresszus rendszeresen egyeztetnek – gond nélkül megoldják más síoktató növendékeinek továbbvitelét.

„A sízés+3" című könyv az alpesi sízésen kívül a snowboardozás, a telemark sízés és sífutás jellemzőivel is foglalkozik. A természeti környezet, a téli világ révén persze nem csak a helyszín közeli vagy azonos. A siklás, csúszás jellegzetességei minden havas szakágban fellelhetők. Így egymáshoz hasonló mozgásszabályozást igényelnek, űzésük közben hasonló koordinációs képességeket alakítanak ki. A sí szakágak egymásnak előkészítői lehetnek, az egyik sportágból a másikba áttanulni jóval rövidebb időt vesz igénybe, mint kezdőként belekóstolni azokba. A snowboard ebben a tekintetben kisebb rokonságot mutat, ott az áttanuláshoz több erőfeszítés szükséges. Értelemszerűen a snowboardozásra nem minden módszertani megjegyzésünk vonatkozik, hiszen az egymáshoz képest rögzített helyzetben lévő lábak másfajta mozgásszabadságot nyújtanak!

A sízés tanulásával, oktatásával kapcsolatos legfontosabb módszertani elveket és az újdonságokat említjük meg ebben a dolgozatban. Újdonság az alpesi országok vendégcsalogató és fogyasztásra ösztönző fogalmazása az alpesi sízéssel kapcsolatosan. Mindenki, aki modern sílécet vesz a lábára, kanyarsíző! Az alapfokú gyakorlatok elnevezésébe is belopódzott a „carving" szócska attól függetlenül, hogy a síelő messze van még a karcolástól. A jó felszerelés valóban gyorsabbá teszi a tanulást, könnyebbé a síelést. És megfelelő képzés után lehetővé teszi a karcolást is, amely ma már nem csak a sportosabban sízők kiváltsága.
A sízés tanulása tulajdonképpen különböző képességcsoportok (építőkövek) fejlesztését jelenti. Az alapvető képességcsoportokat a tematikában leírt mozgáselemek (a technikák) gyakorlásával, megtanulásával sajátítjuk el. Konkrét példával élve nem az a célunk, hogy megtanuljunk a hóekével síelni, hanem az, hogy megtanuljuk irányítani, ellenőrizni a síléceket. Ha már tudunk forgatni, újabb – magasabb szintű – sítechnikákkal is közlekedhetünk a hegyen. Tehát átugorhatjuk a hóekét, ha el tudjuk sajátítani a forgatást más módon is. Jól működő és bevált „hóekementes" módszert még nem könyvelhettünk el. A legígéretesebb próbálkozások a „big foottal" induló és a gyakorlatozást fokozatosan növekvő léchosszal lehetővé tevő síiskolákban zajlanak. Mi azt valljuk, hogy az említett hóekézés bizonyos helyzetekben nagyon jó – biztonságot adó – közlekedési megoldás! A telemark fordulóra egyenes úton rávezetett sífutók és telemarkosok is csak profitálhatnak belőle!

Az „építőköveknek" a különválasztása nem csak a céltudatos képességfejlesztésnek, hanem az átgondolt hibajavításnak is vezérfonala, a mozgások elemzésekor ezekből kell kiindulni. Az alapvető képességcsoportok:

  • egyensúlyozás, amely az összes további képességcsoportban fellelhető,
  • siklás,
  • élezés – élváltás,
  • terhelés, és az ezzel kapcsolatos elemek: tehermentesítés, át-, meg-, rá-, visszaterhelés stb.,
  • forgatás.

Bármely havas szakágat választjuk is, az összetett technikai elemek különböző arányban igénylik a felsorolt építőköveket, azok egymással mindig kölcsönhatásban állnak. A sízés legsajátosabb eleme a kanyarlécek megjelenése előtt a forgatás volt. A sízők a rövidebb deszkákkal mesterkedő boardosokat megirigyelve kezdtek a felszerelés és a mozgásanyag fejlesztésébe. Napjainkban az élezés került a legfontosabb helyre. Az irányváltoztató ívek karcolt formáinak elsajátítása és fejlesztése a kihívás. Alapozásként kikerülhetetlen, a biztonság és a körülményekhez alkalmazkodó síelés érdekében pedig fontos formálni a többi képességet. Az oktató felelőssége, hogy milyen korán „ülteti versenyautóba" tanítványait (mikor kezdi tanítani a karcolást). A „rutinpályán" is romboló sízők még nem alkalmasak erre!

A sífutás korcsolyázó stílusa esetében is az élek használata került előtérbe, de ebben a szakágban elsősorban kondícionális szempontok döntenek a hobby-síelők technika-választásában. Lassú sebességgel nem érdemes az egyenes irányú klasszikus haladás helyett oldalra korcsolyázgatni! 
A karcolások tanulása folyamán fontos, hogy a tanuló tudása és bátorsága lehetővé tegye az egyenes lesiklást az adott lejtőn! Ilyen esetben az új gyakorlatot lazán, könnyedén hajtja végre, függetlenül attól, hogy snowboardos, telemarkos vagy alpesi síző az illető.
Az egyes képességcsoportok szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Elég arra gondolni, hogy megterhelt lécet roppant nehéz forgatni: pontosan ezért van szükség a tehermentesítésre. Az élezés is megnehezíti a forgatást: egy élen futó kanyarlécet gyakorlatilag lehetetlen a klasszikus értelemben forgatni. Az összetevők aránya nemcsak az egyes technikai elemek esetében változó, hanem az elemeken belül is. Egy párhuzamos lendület közben például a kezdeti erőteljesebb forgatás csökken, azonban ezzel párhuzamosan az élezés nő, miközben egyre erőteljesebben terheljük a síket.

Az egyensúlyozás tekinthető a legfontosabb összetevőnek. Kovács Tamás Attila írja a síoktatók kézikönyvében, A síoktatás tematikájában: „A sízés nem más, mint az egyensúly megőrzése-megtartása, elvesztésének és visszanyerésének dialektikája/dinamikája sajátos körülmények között, sajátos eszközökkel."

A siklás jelentősége alapvetőnek tekinthető, hiszen – ideális esetben – a sízés folyamán állandóan siklásban vannak a lécek, miközben a síző mindent megtesz az egyensúlyi helyzet megteremtéséért. Nincs olyan mozgás, amelyben ne lenne jelentős szerepe, tulajdonképpen a lécbiztonság kifejezéssel lehet azonosítani. Magas szintű elsajátítása nélkül nem lehet megtanulni haladó szinten síelni. 
Snowboardosokra is érvényesek az általános megállapítások, de a siklás alapozó jellege itt nem áll fönn. Az egyenes siklás a korrekciós lehetőségek korlátozottsága miatt nehezebb feladat, mint az élek használatával ellenőrizhető csúszások. A rézsútsiklás is a haladó deszkások feladata.

Terhelés – tehermentesítés. A terhelés már az alapvető mozgások esetében megjelenik. Amikor felcsatoljuk a síléceket, majd egy lépést oldalra lépünk, hogy felvegyük az ottfelejtett botokat, máris megtörtént egy terhelésváltás. A hódeszkások sokszor folyamodnak terhelési cselekhez, mikor kikapcsolás nélkül szeretnének átjutni rövid lapos szakaszokon. A terhelés segítségével görbülnek meg a sportszerek a kanyarban. A lécek és deszkák terhelésének, tehermentesítésének tudatos alkalmazása a haladók egyik ismérve! A terheléssel szorosan összefügg, hogy a sílécek, hódeszkák a kanyarban rugóként működnek: a terhelés által beléjük táplált energiát a terhelés csökkenésével visszaadják. Ez nagy terhelés és gyors tehermentesítés esetén akkora energiát is jelenthet, hogy a sportolót a levegőbe repíti.

Élezés. Az élezés, az élek kihasználása alapvető fontosságú a mai havas sportokban. Aki nem tudja használni a sílécek élét, annak gyakorlatilag nincs különbség egy húszéves „dióverő" és egy mai carvingsí között. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy az élezés nem mindenható. Vannak olyan helyzetek, amikor éppen az élezés megszüntetésével tudjuk megoldani a feladatot. Az élezés nehezíti vagy megakadályozhatja a forgatást! Amikor alapszinten a forgatást iskolázzuk ne hangsúlyozzuk ki az élezést! Vannak olyan iskolák – pl. a francia – amelyek kifejezetten károsnak tartják alapszinten az élezést, ezért tiltják és teljesen lapon síelnek ebben az időszakban. A túlzások soha nem vezetnek eredményre, ezért célszerűnek tűnik, hogy a forgatás elsajátításáig mérsékelt élhelyzeteket használjunk.

Forgatás. A sízés képességegyütteseinek sajátos formája a forgatás. A sportra nagyon jellemző mozdulat a havon haladó léc új irányba vezetését idézi elő. A forgatás a terheléssel összhangban, a lécek sodródásával teszi lehetővé a kikormányzást. A helyes forgatás során a forgáspont a lécek közepénél, a sícipő alatt van. A forgatás nem tűnt el a kanyarsízés elterjedésével, szerepe viszont átalakult. Talán a legnehezebb, „legművíbb" összetevő a sízésben. Valószínű ez az oka annak, hogy számos technikai hiba hátterében a forgatás hiánya áll. Jellemző a forgatásra, hogy hiánya rejtőzködő, látszólag egészen jól meg lehet tanulni síelni egészen rossz forgatással. Később azonban bizonyos technikai elemek megtanulása szinte lehetetlenné válik hiányában. Gyakran lehet találkozni olyan haladó sízővel, aki egy bizonyos ponton megáll a tanulásban, és a továbbfejlődés érdekében vissza kell lépnie a hóekéhez a forgatás gyakorlása céljából. 
Snowboardozásnál kedvezőbb a helyzet a deszka elforgatására, hiszen az ugyanazon laphoz egymástól kellő távolságra rögzített lábak egymást segítve dolgozhatnak. Alapesetben az elöl lévő láb környéke a forgáspont.

 

Tematikus program vagy örömködés?

Soha nem veszíthetjük szem elől, hogy a sízés öröméért járunk a hegyekbe. Kinek-kinek más okoz élményt. A boldog, felszabadult, de kellően óvatos tevékenység szervezője az oktató. Ennek érdekében a felnőttek számára is játékos módon kell vezetni a foglalkozásokat. A motiváló feladatok kitűzése, a kényszerítő helyzetek alkalmazása, a csoportban való együttes és egymás mögötti síelés, az utánzás vezet a korszerű technika kialakulásához. Különböző segédeszközöket használhatunk a cél eléréséhez: jelzőkúpokat, szalagokat, babzsákot, ugrálókötelet, labdát, billenő pályakapukat, épített vagy természetes terepalakzatokat. 
Az egyéni oktatás a leghatékonyabb, amikor az oktató mindent a tanítványára szab, nem kell másokra tekintettel lennie! A csoportos oktatásnak is vannak azonban előnyei, a követő síelések hasznot hozhatnak, egy jó csoport motiváló lehet -pont ezért lehet az „outdoor tréning" és csapatépítés egyik formája a síelés. Fontos, hogy a csoportos oktatáson belül is egyéni bánásmódban részesüljenek a vendégek! A csoportok beosztása meghatározó tényezője az élménynek, nem lehet nagy különbség a sítudásban!

Az egyes mozgáselemek gyakorlási céljával – amint azt a tematika során mindenütt megfogalmazzuk – elég az oktatónak törődnie. A tudatosság természetesen maradjon meg a tanuló esetében is, de sokkal fontosabb, hogy a megfelelő érzések, automatizmusok alakuljanak ki bennük. 
A sízés mozgáselemeihez – és ezen keresztül az említett képességcsoportokhoz – egyre magasabb szinten
újra és újra visszatérünk a tanulás folyamán. A „körben bővülő oktatási menet" egy folyamatosan emelkedő és szélesedő spirállal ábrázolható. A spirál egymás fölé épülő elemei a többi elem bővítésével és kiegészülésével válnak fejleszthetővé. Éppen ezért a „tematika", vagyis az egymás után tanítható technikai elemek sora csupán a didaktikai megfontolásokon alapuló elméleti vázlat.
Az oktató képes eldönteni azt, hogy a kiválasztott tematikai soron (pl. a karcolásra koncentráló rövid oktatási menet közben) kinek mennyit kell a másik oktatási út (pl. a hagyományos tematika) megfelelő elemeit gyakorolnia.
A tematika meghatározott elemeihez a gyakorlatban úgy érhetünk el, hogy a tanítványok képességeit és kialakuló készségeit rendszeresen ellenőrizzük, hibát javítunk, a hiányzó képességeket a legalkalmasabb gyakorlattal fejlesztjük, ezzel téve lehetővé a továbblépést. 
A terep kiválasztása az adott feladathoz meghatározó jelentőségű. Alapvetően a tematikai előrehaladással párhuzamosan bátorkodhatunk meredekebb lejtőkre, vagy nehezebb körülmények közé. A túl meredek lejtő ugyanúgy gátolhatja a sikeres végrehajtást mint a túlzottan enyhe. A hóviszonyok jelentősen befolyásolják a lécbiztonságot és a sebességet, tehát ezeket is számításba kell venni. A pálya előkészítettsége illetve elhasználódása a nap folyamán, újabb figyelembeveendő szempont. 
A kihívó, mindig magasabb, de ugyanakkor sikerélménnyel teljesíthető célkitűzések vezetnek a legjobb eredményre. 
Általában a hóviszonyok, a pálya előkészítettsége, a terep meredeksége adott, ehhez kell alkalmazkodnunk a megfelelő feladatok illetve sítechnika kiválasztásával. A jó szemű sízőnek a mozgást segítő vagy akadályozó alakzatok kihasználása és a lesiklások sebességének, ritmusának változtatása adhat újabb élményeket. 
A visszatérés korábbi, alapfokon már helyesen kivitelezett technikai elemhez – ideális körülményeket választva –szolgálhatja a durva koordináció finomítását, de szolgálhatja a kiválasztott elem – nehezített körülményekkel kényszerített – megerősítését, az alkalmazkodóképesség fejlesztését.
Ennek megfelelően
a tematikában csak egy helyütt leírt elemek, vagy gyakorlatok többször is szerepelnek a tanulás folyamán. Példaképpen említhetjük az egyenes siklás, a lendület a hegy felé, a különböző girlandok, vagy éppen a rövid lendület egyre magasabb követelményeit.

Az egyes technikai elemek voltaképpen csak gyakorlatok, amelyek segítségével bizonyos képességeket sajátítunk el. Az a különleges bennük, hogy olyan csomópontjai az oktatásnak, amelyeket általában célszerű érinteni. A többi gyakorlattal szemben ezeket csak rendkívül indokolt esetben érdemes átlépni. Ugyanakkor fontos alapelv, hogy nem kell minden gyakorlatot végigvenni, amelyek az oktató fejében vagy a szakkönyvekben megtalálhatók. A síoktató egyik legfontosabb feladata, hogy ki tudja választani azokat a gyakorlatokat, amelyekkel a leggyorsabban érheti el a célt, anélkül, hogy felesleges sulykolásnak tenné ki a tanítványt. Az oktató az, aki mindig meg tudja mondani, hogy melyik gyakorlatot, hol, mikor és miért alkalmazza vagy hagyja ki. Ezzel megoldja a címben feltett kérdést, a tematika ismeretében nagyobb örömhöz lehet jutni!

 

 

Irodalom:

Dosek- Miltényi /szerk./ (1993) A sízés. TF / Budapest
Dosek- Ozsváth /szerk/ (1999) A sízés 2000. Dosek Bt. / Budapest 
Dosek- Ozsváth /szerk/ (2003) A sízés+3. Ozsváth Miklós / Budapest
Hoppichler Franz (1985) Die Österreichische Skischule. HERANT-Verlag Sportmagazin/ Salzburg 
Kovács Tamás Attila (2002) A síoktatás tematikája. SMSZ és ISE / Budapest
Hermann Wallner (2008) Richtig Carven. BSPA / Wien