A sí alagút olyan fedett sípálya, amelyben évszaktól függetlenül várják a sífutókat. Az alagútbeli hőmérséklet állandó - általában néhány fokkal fagypont alatti, állandó a páratartalom és a szén-dioxid feldúsulását megelőzendő folyamatos a levegő cseréje. Az első sífutó alagutat Finnországban, Vuokattiban építették. Jelenleg Európában három működik Finnországban (Vuokatti, Paippi, Jämi), egy Svédországban (Torsby) és 2009 augusztusától Németországban (Oberhof).

A sí alagút ötlete az 1980-as években született: a sífutó versenyzőknek szükségük volt stabil edzési lehetőségekre. Nyáron megfelelő hóviszonyok csak nagy magasságban - elsősorban 1900 méter felett a gleccsereken vannak. Ezek a körülmények viszont a sífutóknak nem ideálisak: napi utazgatással és nagy magasságkülönbséggel járnak. Az első sí alagút építői miután Olaszországban laboratóriumi körülmények között megtekintették a hógyártás folyamatát, a finnországi Vuokattiban elindították a sí alagút beruházást. Az építkezés 1997. áprilisában kezdődött és nyolc hónapig tartott. Az első években az autóipar tesztelésre használta az alagutat.

A sí alagutak általában követik a külső domborzatot - így a természeteshez nagyon hasonló pályákat tudnak kialakítani, amelyek több esetben - ha az időjárás kedvező, akár csatlakoztathatók a szabadban lévő pályákhoz, biatlonlőterekhez is. Általában körpályákat alakítanak ki, több nyommal, így a klasszikus stílusú és a korcsolyázó síelőknek külön-külön pályán van lehetőségük gyakorolni. Esetenként curling-pályát is kialakítanak a sí alagútban.
A sí alagutak hossza általában másfél kilométer körüli, mintegy 4 méter a magasságuk és 5-10 méter a szélességük.