Egy norvég tartomány, egy sítechnika, vagy a síléc íve. Nehéz kérdés. A válasz mindhárom. A cikkben viszont csak ezt a különös évszázadok óta létező sítechnikát említem meg. A telemark technikából fejlődött ki a sísport összes technikája, tehát bátran állíthatom, hogy a síelés őse. Egy olyan eszköz, melyet még ma is használnak, ha nem is olyan funkciókkal, mint régen, de napjainkban is megjelenik a sípályákon. Sokan csak ámuldozva látják a térdelő síelőket és nem értik hogyan lehetséges ez.

A sí alagút olyan fedett sípálya, amelyben évszaktól függetlenül várják a sífutókat. Az alagútbeli hőmérséklet állandó - általában néhány fokkal fagypont alatti, állandó a páratartalom és a szén-dioxid feldúsulását megelőzendő folyamatos a levegő cseréje. Az első sífutó alagutat Finnországban, Vuokattiban építették. Jelenleg Európában három működik Finnországban (Vuokatti, Paippi, Jämi), egy Svédországban (Torsby) és 2009 augusztusától Németországban (Oberhof).

A síléceknek van két roppant fontos tulajdonságuk: a hajlékonyság (a síléc hídja, vagy súlyhajlat, esetleg flex), és a csavarodási merevség (torzió).