Hidegallergia, hipotermia vagyis fokozatos kihűlés, fagyási sérülések, dércsípés, lövészárokláb, fagydaganat. Szerencsére egy sízőt ezek közül a bajok közül egyre kevesebb fenyegeti, de azért jobb félni, mint megijedni. A megelőzéshez és a kezeléshez is gyűjtöttünk információkat.

Egy kis történelem és néhány adat

A fagyásos állapotot már nagyon régen felismerték, kezelték. A chilei hegyek között találták meg azt a mintegy 5000 éves prekolumbián múmiát, amelyen fagyási sérülések voltak - ez a legkorábbi „dokumentált" eset. Ennél újabb dokumentációval szolgál Napóleon tábori sebésze, Jean Dominique de Larrey. 1812-ben a napóleoni sereg Oroszországból való visszavonulása idején írja le először részletesen a fagyási sérülés kialakulásának mechanizmusát. Feljegyzi azt is, mennyire ártalmas a fagyás-felmelegítés-fagyás ciklus, amelyet azoknak a katonáknak kellett elviselni, akik éjjel a tábortűznél felmelegítették megfagyott kezüket és lábukat pusztán csak azért, hogy másnap újra megfagyjanak.


Bár a fagyási sérülést sokáig katonai problémának tartották (erre utal például a lövészárokláb kifejezés a napokig hideg, nedves zokniban vagy csizmában lévő lábon kialakuló hidegártalomra), ma legalább annyira civil gond is. A legtöbb fagyási sérülést szenvedett személy 30-49 év közötti férfi. A legtöbb fagyásos sérült a tapasztalatlan túrázók közül kerül ki. Leggyakrabban a láb, pontosabban a nagylábujj fagy meg. Száz esetből 46-nál a kézen is van fagyás, ezt követik a feji fagyások 17 százalékkal. A fejen a kiálló részek, a fülek és az orr a legérzékenyebbek.