Friss hozzászólások

Télen lécen

Írta: Góczán Bettina


Telente, decemberben egy nem ellenszenves, szervezet- és nemzet-mentes ember felment egy hétre egy hegyre. Nem egy gleccserre, egy veszélytelen, szent hegyre, melynek neve nevezetes Jeges-hegy kereszttel. Tettereje teljében.

 

Szemtelen, szerelmes nejét és kedvenc, szeretett, neveletlen gyermekét lent felejtette. Egyébként elengedték. Évente egyszer. Egy hétre. Év végére. Nem messze. Fel e hegyre.

Reggel felvette mezét, zekéjét, mentéjét. Fejére és szemére ellenzékét. Zsebeket teletette eledellel, ékekkel, elemekkel. Megtekerte kezének melegét. És felpeckelte lekent lécét. És eltekergett vele. Mellette egy veres eb segédkezett, ne legyen emberke remete e nemes helyen.

Rengeteg esztelen pehely esett, nem ezer cseppben keveregve. Fehér leplet tett eleven, feketés helyekre. Csermelyekre és hegyekre. Lehelet megjelent. Fellegekben lenézett emberre és ebre egy rejtett, meleg szem. Szépen nézett erre ember leplezetlen lelke. Élményét keretbe és lelke melegébe helyezte. Mert ezt végtelen kellemesnek lelte. Ebbel megbeszélte, ez emellett pelyheket kergetett kedvére. Mesehelyek megelevenedtek, kegyetlen lég rezegtette és zengette egyben leveleket. Deres lett ember szeme. S setét este kerekedett, de eb mellett ember ment rendezetten. Keresve helyét, melyen megmelegedhetnek.

Végre meglelték kellemesen meleg, szegelt, fémmentes becses-léces férj-menedéket. Nem meglepetten férjek, éppen heten lesték embert és ebet. Ember leszedte lécét, kerevet mellé helyezte ezeket. Mert kellenek, mert télen lécen él egy remek, termetes, egészséges ember.
Énekeket zengtek. Verseket szerkesztettek. Cseverésztek. Egyesek emlékeket és eszméket emlegettek. Jeleneteket meséltek. Szellemeseken nevetgéltek. Tehéntejnedv helyett meleg szesz, egy lételem-lé - nem hegynek leve - terjengett és terpeszkedett. Szerfelett zsenge eledel leledzett - resteknek kedvére. Nyelvek megkeveredtek. Jégben és hidegben meztelenkedve megmerevedtek. Szesztől megmelegedtek és enyhet szereztek. Sejtek és veres nedvek megelevenedtek. Tenyereket egybevertek. Elszenderedtek.

E héten egyszerre lélegeztek és éltek. Heten hétszer? Hetvenszer? Ezerszer? Fehérbe belementek. Léceztek meredeken, egyenesen, keresztezve, lejtve, hegymenetben. Kezeket elvétve elengedtek. Hegyre fel- és lementek. Térdekre megmerevedtek. Tesztelgettek. Egyénenként cseleztek. Helyzeteket kerestek. Lépéseket ellestek. Felpezsegtek. Emeletesen repkedtek. Megfeneklettek. El nem keseredtek. Kerekedtek. Elestek. Felkeltek. Elgémberedtek. Lécet lengettek és sercegtettek. Betemettek, megleltek, fellélegeztek. Eltévedtek és eltévelyedtek. Ledermedtek. Hengeredtek. Rendetlenkedtek. Testet megpengettek és megfeszengettek. Megrettentek. Belefeledkeztek. Fenekeket és hegyet megrengettek. Szerveket és sebeket kezeltek. Legeket eregettek. Eleven nem ember egyedeket el nem kergettek. Perlekedtek. Elvetemedett versenyre gerjedtek. Nyereményt lekergettek. Elnehezedtek. Delejmentesen éltek. Lécnek és télnek éltek, kegyesen, természetgyermekként, lelkesen. Nem szemeteltek. Nem szenvedtek. Nem mérgesedtek. Nem veszekedtek. Nem mesterkedtek. Nem vétkeztek. Nem kegyetlenkedtek. Nem henyéltek. Ettek. Mert ezt kellett. Szeszt eleget nyeltek. Mert ez egyenesen elengedhetetlen egy hegyen. Mértékkel. Egyebet nem tettek, de nem tespedtek.

E hetet egyszer, jelentem, befejezték. Kellemetlen jelenet, de letelt. Vekker cseregett, brekegett és beregett. Lécet megnézték, mentét, zekét felvették, pereceket eltették, ebet mellévették és megbeszélték. Nem felejtenek. Megegyeztek. Egy év elteltével kendek egyben eme hegyen lesznek. Ellenvetést nem leltek. Kézzel erre nem jeleltek.

Jegyet nem kellett lefele vegyenek, mert ezen emberek rendelkeztek eme hellyel. Lécen lementek. Jégtengeres, fehér leples réteken szemet meresztettek.

Telente egy nem ellenszenves ember - és még vele éppen heten - elbeszélve és megregélve, eszperente E-be és É-be ékelve, ezért lelte meg lécén sleppmentes, ketrectelen szellemét és végtelen lelkét. És békéjét egy évre. Nejnek, gyermeknek, ebnek, léceknek, férjeknek, télnek szentelve.


A „Lételemünk a hó" irodalmi pályázatra érkezett alkotás