Ismétlés a tudás anyja és az unalom az apukája. Ezt mondja [o.]. Hát így van. Lassan kezdek kifogyni a témából. Tegnap este majdnem teljes védőfelszerelés-arzenált öltve mentem korizni. Csak sisak nem volt rajtam. És nem estem el, és nem is csináltam semmit látványosan jobban, mint előző este.

 

Talán az egy fejlődés, hogy egy icipicit bátrabb lettem és a tempóm már nem 0,0001, hanem 0,0002 (a mértékegység tetszőleges, csak elég kicsi legyen!). Néha sikerült nem a lábamat, vagy inkább az előttem lévő másfél métert nézni, hanem kissé előbbre is tekinteni. Akkor érezhetően jobb is lett a mozgásom, csak épp a zabszem… Az a probléma. Meg valamiért annyira kényelmetlen volt a cipő, hogy öt méter után már iszonyúan fájt a bal talpam. Minden hossz végén megálltam, de nem a fáradtság miatt, hanem hogy hátha sikerül valamit igazítani a gördülő spanyolcsizmán.

Egyébként valahogy sokat segített egy kb. nálam 30 évvel fiatalabb lány látványa. Ő is most tanul görkorcsolyázni, persze neki könnyebben megy…

Egyébként a síkabátkabát-arzenál bővült: kaptam egyet, ami gyönyörű piros skiculture.hu emblémák vannak! És a szállást is visszaigazolták. És megvannak a sílécek is. Merthogy kettőt kaptam kölcsön: egy 123 centis úgynevezett ETL-lécet (easy to learn), és egy gyönyörűséges női modellt. Mondanom sem kell, ez is fekete, és kb 2x2 centiméteres négyzethálós díszítés van rajta minden rácspontban valami csillogóval. Kár, hogy a gyártó nem kínál hozzá sisakot! Azt biztos fölvenném. Így – dacára Natasha Richardson balesetének – most még úgy érzem, az én kezdeti tempómnál tán még nincs rá szükség…