Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy izgatottan várni fogom, mikor mozoghatok végre. Hiába szerencsétlenkedés mindaz, amit a görkorcsolyán művelek, mégis valahogy vonz. Meg hát fejlődgetek is – bár ezt csak a nagyon hozzáértők látják… :-)

 

Ahogy már írtam, csak kétnaponta jön össze a korizás, mert a héten kétszer is este tízig dolgoztam. Mindegy, a közbülső nap jól kezdődött. Megint a kicsit meredekebb részen vettem föl a korcsolyákat és még a hatalmasanszörnyenmély árkot is sikerrel teljesítettem – igaz, biztonságra törekedvén megkapaszkodtam [o.]-ban. Aztán a sarkon be is fordultam. [o.] annyira meglepődött ezen, hogy nagy lelkendezésében már nem tudott megfogni. Merthogy az út itt egyenetlenné vált, kövecses lett és meg jól elvágódtam.

Amint a mellékelt képen látható,sikerült szépen kidekorálnom a könyökömet. És akkor jön a tanulság, amit én szamár a saját bőrömön tapasztaltam meg (ld. minden szamár a maga bőrét viszi a vásárra). Mert ugye tudom én, hisz szinte naponta írok a védőfelszerelések hasznosságáról és szükségességéről, hogy ezek azért vannak, hogy használják őket. Feltehetően én is ezért kaptam az egész szettet. De valahogy amikor hosszúnadrágban és hosszú ujjú pulcsiban koriztam, eséskor csak megütöttem magam. Igen ám, de jó idő van, nincs rajtam pulcsi. Valahogy ezt érezhettem, amikor a térdvédőt fölvettem a rövidnadrághoz, de a többi elmaradt. Tehát a saját bevert könyököm és lenyúzott bőröm alapján mindenkinek csak azt tanácsolhatom, vegye föl a védőfelszerelést!

Amúgy most két tanuló is volt a “pályán”, egy kislány mellett az anyukája sétált, a tesója meg bringázott. Az apukája – bár követte a családot - inkább azzal volt elfoglalva, hogy nekem osztogasson tanácsokat – amúgy meg, gondolom, jót mulatott… A kislánya mindenesetre elég ügyes volt – és volt rajta sisak, térd-, könyök-, és csuklóvédő is.