A fenti megállapításra a síruhák rendezgetése közben jutottam. Sorra kerültek elő a táskából [o.] állandó hegyi ruhakészletének most nem használt darabjai, különböző rövid- és hosszúujjú pólók, pulóverek, amiket persze csak alsóruházatnak szabadna neveznem, mert azért ezek NEM pólók és pulóverek. Aztán az én cuccaim: a vékony és a vastag kesztyű, a vékony és a vastag sapka, valódi pólók és pulcsik, amiket fölöslegesen vittem el.
Furcsa dolog ez az hegyi időjárás. Én kifejezetten fázósnak számítok itthon, erre a hegyi faluban, az 1-2 fokban simán mezítláb papucsban közlekedtem. És nem fáztam, és meg se fáztam. Egyetlen egyszer éreztem a hideget, fent a gleccseren 3250 méteres magasságban. Ott a nyakam fázott a magas nyakú polár pulcsiban is. Meg is fájdult a fejem. Így már tudom, számomra a legfontosabb ruhadarab a síelésnél a nyakmelegítő. Ez biztosan lehetne a buff névre hallgató sálként is viselhető multifunkciós fejrevaló is, de attól tartok, ott is biztosan lenne egy kis rés, ahol bejönne a nyakamra a hideg. Ezért én az édesanyám kötötte egyszerű garbónyakra esküszöm. Ez pont annyira nyúlik ki, hogy a fejem beleférjen, de a patentkötés miatt kellemesen rásimul a nyakamra, és viselhetem szimplán, vagy duplán is. Erre pedig még nyugodtan jöhet(nek) a polárpulcsi(k), azoknak úgyis cipzáros a nyakuk…
Jó egyébként ez a réteges öltözködés. Mondjuk azt hiszem, az alsóruházatom nardágja egy igazán zorró hideg téli napon kevés lehet, és nem tudom, kettőt szabad-e fölvenni, de fölül már most kipróbáltam a teljes arzenált. Ugye alsóruházat mindenképp kell. Persze ez melegben lehet rövidujjú is… Aztán a pulóverekből is van többféle vastagságú és anyagú holmi. [o.] kimondatlanul ugyan, de inkább a mikroszálas anyagokra esküszik, nekem viszont inkább a puha polár tetszik. Van belőle egészen vékony is, ami most a meleg napokon egy softshell kabáttal elég is volt, de van vastagabb is (ezt kabát helyett is hordtam a hegyen), a kedvencem egyébként a talán legpraktikusabb végig cipzáras polár kardigán.
Kíváncsi lennék egyébként a gyapjúruhára. A Rastkogelen találkoztam brit síelőkkel, akik norvég mintás gyapjúpulóvert hordtak, és láttam a helyi sportboltban gyapjú alsóruházatot is. Sokan idegenkednek tőle, mondván, hogy szúr, de engem nem. Van zoknim is – hihetetlenül kellemes, mert melegben épp jó, hidegben pedig meleg – meg anyukám kötötte vastag garbóm is. Lehet, hogy egyszer kipróbálom majd ezeket is a hidegben – de gondolom, csak séta, túra alkalmával. Tudom ugyanis, hogy az anyagféleségeket keverni tilos!
