Ha valakinek a könyökén jön ki az, hogy ha a síelés, snowboardozás biztonságáról esik szó, akkor rögtön a FIS 10-ként ismert pontokba szedett szabályrendszer kerül elő - teljesen igaza van. Mert a biztonság nem táblák és pontok ismeretén alapul, hanem a józan ész, a felkészültség és tudás hármasából tevődik össze. Bár ez nem ment föl a FIS 10 ismerete alól! A szabályrendszer ugyanis ugyanaz a sípályán közlekedőknek, mint a KRESZ az utakon járóknak. Kötelező tudni.

Azt gondolnánk, a józan észen nincs mit magyarázni, de sajnos nem így van. Ennél sokkal egyértelműbb a tudás és a felkészültség. A statisztikák azt mutatják, hogy e három tényező, pontosabban a hiánya körülbelül egyenlő arányban felelős a balesetek kialakulásáért.

Felkészültség

Síeléssel foglalkozó szakember számára ez a legfontosabb, az alap. És persze a síelő számára is, ha abból indulok ki, mennyire jót tettek a görkoris gyakorlatok az egyensúlyomnak, és mint lekvárszövetségi tag, mennyire kidöglöttem a pályán egy óra gyakorlás után. Azokról a vicces jelenetekről nem is beszélve, amikor esés után megpróbáltam felállni sível a lábamon. Mert ugye nem ment, csak így: lecsatol, föltérdel, föláll, újra lécet csatol...

Szóval a felkészültség. A síelésben azt szeretjük a legjobban, hogy mindig váratlan helyzetek adódnak, egy pillanatig sem lehet unatkozni a pályán. A váratlan helyzetek megoldása pedig annál nehezebb, minél kevésbé vagyunk urai a testünknek.

Egy nehéz helyzetben hiába adjuk ki időben a parancsot, ha az izmok nem, vagy nem időben engedelmeskednek - már kész is a baj. A fáradtság pedig gyakran alattomosan jelentkezik. Nem akkor vagyunk fáradtak, ha annak érezzük magunkat. Annál sokkal korábban: ekkor később veszünk észre dolgokat, az izmok lassabban reagálnak. Közben mi meg azt érezzük, minden rendben van és beállunk a lifthez még egy körre.

Megfelelő száraz felkészülés, a jó kondíció tehát nemcsak azért hasznos, mert így sokkal élvezetesebb lesz a síelés és sokkal tovább bírjuk a pályán, hanem azért is, mert így kisebb az esélye annak, hogy megsérülünk vagy balesetet okozunk.

Tudás

Ezt ugye nem kell magyarázni? Aki nem tud autót vezetni, hamarabb okoz balesetet, aki nem tud biciklizni, jó eséllyel csavarodik fel egy fára. Nyilvánvaló, hogy egy jobb síelő jobban megoldja a nehéz helyzeteket, bár nem egyszer az is előfordul, hogy épp a túlzott magabiztosság fordul a visszájára: túlvállalja megát és még veszélyesebb helyzetekbe sodródik. A tudásnál pedig csak egy dolog lehet fontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, mit is tudunk. Itt nincs helye önámításnak, a mi tudásunk nem azonos a haverokéval, és főképpen nem azonos a ködös vágyakkal.

A sítudás többek között azt jelenti, hogy a kanyar egyes részeinél nem kerülsz kiszolgáltatott helyzetbe, és tudod, mikor mi történik. Még a kanyar megkezdése előtt tudod hol fogsz kanyarodni, és hol állsz meg. Ha pedig váratlan helyzet adódik, időben meg tudsz állni, vagy ki tudod kerülni azt a valamit vagy valakit, ami vagy aki eléd került. Többen vagyunk a pályán, ezért akinek biztos tudása van, azt is látja, mi történik a másikkal a pályán ugyanúgy, mint autóvezetésnél. Ott is a jó sofőr a többi autós finommozgásaiból előrevetíti a következő pillanatokat. Ugyanígy a jó síző is előre látja a következő pillanatokat.
A tudás nemcsak képességekkel, készségekkel összefüggő tudást jelent, hanem tárgyi, „bebiflázott" tudást is. Azt is, hogy meg tudjuk választani a megfelelő pályát, tudjuk, milyen színek milyen pályát jelölnek, tudjuk, hogy az időjárás, illetve a hó minősége önmagában nem rejt-e veszélyeket. A tudás azt is jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egy új elemet, trükköt egyszerűbb, lankásabb pályán, kisebb ugratón érdemes megtanulni, és csak utána mutassuk meg azt a meredeken a haveroknak. Végül, de nem utolsó sorban a tudás azt jelenti, hogy nem szégyelljük oktató segítségét kérni, ha valamit nem tudunk.

A szakember egyes számú jótanácsa: tudd, hogy mit tudsz!

Józan ész

A józan észre a szabadság ideje alatt tán még nagyobb szükség van, mint a munkás hétköznapokon, hisz ilyenkor hajlamosabbak vagyunk mindent kicsit lazábban venni. Ha pedig a síelésre gondolunk, az első érzés, ami eszünkbe jut, a szabadságé. A felszabadult síző pedig sajnos hajlamos a kontroll alól is felszabadulni, és így magát és másokat is veszélybe sodorni. Tehát érdemes a szakemberek tanácsait megfogadni, még akkor is, ha nagyon ódivatúnak hangzanak.

Elsőként is csak jó felszereléssel menjünk síelni. Nagyon jópofa és feltűnő a 70-es, 80-as évek divatjamúlt cuccaiban, ősöreg lécekkel síelni, de inkább vegyünk vagy kölcsönözzünk maximum 2-3 éves felszerelést! Normális esetben a kölcsönző felelősséggel tartozik az onnan bérelt lécekért, botokért, sícipőkért, sisakokért.

A védőfelszerelések között van olyan, aminek a használata kötelező, de az ajánlott palettáról sem haszontalan válogatni! (Védd a tested! című írásunkban olvashatsz róluk részletesen.) Aztán ott a bemelegítés. Reméljük hetekkel korábban megkezdted a felkészülést a síelésre, de a nap elején az izmok bemelegítése sem hanyagolható el! És nem csak a legelső reggel!
A fokozatosság is fontos: egyrészt az első nap első csúszására válassz könnyebb pályát, majd fokozatosan nehezíts! Hallgass a józan eszedre, mert nem biztos, hogy akkor és ott, azon a pályán azzal a tempóval kell síelned, mint mondjuk a liften kiszúrt lány, és az sem biztos, hogy azon a letörésen át kell menni, mert bár csábítónak tűnik, nem tudjuk, hány snowboardos van épp alatta.
A statisztikák szerint a síbalesetek zöme a sítúra második napján, főként délután következik be. Eddigre ugyanis mindenki felbátorodik és nem figyel a fáradtságra sem. Pedig már korábban is írtuk, nem biztos, hogy kell még egy kör. Inkább be kell ülni a hüttébe - no nem egy sörre vagy forraltborra, hanem levesre vagy egy pohár vízre. A szervezetnek ugyanis folyadékra szüksége van, de alkoholt csak a síelés végén szabad inni!

Cikkünk megjelenését a Neckermann Utazási Iroda támogatta.
Neckermann gondol Önre, mert hisz síelni jóóóó!

www.neckermann.hu

06 40 200 776