Hintertux Ausztria azon kevés gleccsere közé tartozik, amelyik egész évben nyitva tart. Az utóbbi évek melegedő időjárása miatt természetesen itt is egyre szűkebb az augusztusban síelhető hófelület, de legalább működik.

A gleccser a tuxi völgy végében helyezkedik el. A tévhitek eloszlatása céljából megjegyzem, hogy Hintertux csak egy kis része a Tuxertal teljes völgyrendszerének. Télen Tux völgye lényegesen több sízési lehetőséget kínál, arról nem beszélve, hogy a téli hónapokban erősen ajánlott a gleccservölgyek kerülése a zordabb időjárás miatt.

A tapasztalatok szerint szeptember-október fordulója táján érkezik meg az első hó, és a hivatalos álláspont szerint októberben már friss havon kellene síelni. Ennek ellentmondott például a 2006-os állapot, amikor a hegy jobban hasonlított egy meddőhányóra, mint sípályára. Szerencsére 2007-ben újra havas lejtőkkel találkozhattunk, és 2008-ban október elején már valóban tökéletes hóviszonyok voltak, lényegében a déli fekvésű Schlegeis kivételével minden síelhető volt.

 

Eljutás Hintertuxba

Két útvonalat is választhatunk: a többség biztosan a megszokott, unalmas északi utat követi (Budapest-Salzburg-Rosenheim-Wiesing-Hintertux). Én úgy vagyok vele, hogy ha csak meghallom, hogy Salzbugtól nyugatra kell utazni, kiver a víz. Ezért szívesebben választom a déli útvonalat (Budapest-Semmering-Liezen-Altenmarkt-Bischofshofen-Zell am See-Gerloß-Zell am Ziller-Hintertux), amelyik valamivel rövidebb, bár időben hosszabb, de változatosságban, látványokban összehasonlíthatatlanul gazdagabb (pl. a Krimml-vízesések). Hátránya a fizetős Gerlospass, bár a rutinosabbak tudják, hogy a vele párhuzamos Gerlos-Bundestraße ingyenes, ugyanis vagy száz méterrel a fizetőkapuk mögött ér ki a főútra. Az ingyenességnek vannak hátrányai is: többnyire egy autónyi szélességű, igencsak keskeny és elég rossz burkolatú útról van szó, télen alighanem nem vágnék neki...
 

Feljutás a gleccser aljához

A gleccser aljára (Tuxer Fernerhaus) két szakaszból álló kabinos lifttel lehet feljutni. A legalsó szakasz 2008-ig egy régebbi nyolcszemélyes kabinoslift volt, de októberben már próbajárattal működött a 24 személyes Gletscherbus 1, és a tervek szerint november elejétől már üzemszerűen működik.

A lift aljánál nagy szabadtéri parkoló van (persze erre csak annak van szüksége, aki nem a parkoló melletti néhány szállodában foglal helyet magának). Az igazán rutinosak viszont a felfelé vezető úton nem csábulnak el a parkolóőrök csábító integetésének, hanem határozottan (de persze a személyzet testi épségét nem veszélyezetve) egyenesen továbbautóznak a liftállomás irányába, tudtván azt, hogy az épület alatt egy meglehetősen nagy parkológarázs van.

Reggel nyolc óra körül a liftnél mindig nagy tömeg várakozik, amelyet elsősorban a versenyzők gerjesztenek. A (lökdösődős) látszat ellenére a sor elég gyorsan szokott haladni, és az új gleccserbusz átadásával ez a helyzet valószínűleg javulni fog (és egyben a tömeg gócpontja áthelyeződik egy szinttel feljebb).

Az első kabinos liftek a Sommerberg állomásig mennek. A Sommerberg jelentőségét az őszi időszakban a délután hazafelé tartó, kitikkadt és kellemesen elzsibbadt sízők által a napsütéses padokon elfogyasztott sör vagy rádler adja. Téli időszakban ez már síelhető terület.

A Sommerbergről a Gletscherbus 2 (szintén 24 személyes) megy tovább, egészen a Fernerhausig (pontosabban vele párhuzamosan megvan még a régi négyszemélyes kabinos lift is, de azt csak elvétve használják). A reggeli órákban ennél a liftnél is komoly tömeg tud összegyűlni a beengedő kapuk mögötti tágas területen. A tapasztalatok szerint a csoportban közlekedők jól teszik, ha jobbra tartanak, míg a magányosok gyorsabban haladhatnak előre a bal szélen a surranópályán.

A természet csodái iránt érdeklődőknek valóságos csemege ez a liftút! A gleccser nemrégen húzódhatott vissza erről a területről, így gyönyörűen látszik a gleccser ágya, az oldalmorénák stb. Télen egyébként ez is síelhető, hóágyúzott terület.

 

A Tuxer Fernerhaus

a gleccser központja. Itt van az étterem (a nagy étkezőrészen kívül a lépcsőházból elérhető két kisebb, meghittebb terem is), a fantasztikus panorámát kínáló teraszokkal, és itt vannak a WC-k (ez igen fontos infó, ugyanis fent a gleccseren egyetlen kis étteremben van WC, így érdemes indulás előtt az itteni infrastruktúrát kihasználni). Az épületben elég nagy terem van azok számára is, akik nem az étteremből élelmezik magukat, bár ezt a helyiséget egyébként eléggé be szokták lakni a versenyzők. Az épületben van a síszervíz és a síiskola irodája is.

Sajnos a gleccser visszahúzódása miatt az utóbbi években sível csak jobb hóviszonyok esetén lehetett lecsúszni a Fernerhausig. (A nyolcvanas évek végén augusztusban még egy néhány tízméteres filcszőnyegen való gyaloglással el lehetett érni a liftet.) Örvendetes 2008-as újdonság, hogy a Fernerhaus fölötti lejtő alsó szakaszára hóágyúkat telepítettek, valamint a megszokott direkt pálya helyett egy újat nyitottak, és így októberben újra le lehet síelni a gleccser aljáig.

Feljutás a gleccser tetjére

A Fernerhaus mellől indul egy kétszakaszos kétülős lift, amelyiknek az alsó szakaszát időtlen idők óta nem láttam üzemelni. A kétülős lift állomása mellett elcsúszva a Fernerhaustól kb. száz méterre találjuk a Gletscherbus 3 alsó állomását. Ez a szakasz már a Gefrorene Wand (=fagyott fal) éles szikláit hátulról kerülve a gleccser tetjére visz. Itt bemelegítés közben érdemes körülnézni: csodálatos panoráma várja az embert. Az épületből kilépve szemben a 3476 méter magas Olperert látjuk, de érdemes megfordulni is (itt készül a Sízés +3 c. könyv 134. oldalán látható fénykép a hópárkányról).

A gleccser

A hintertuxi gleccser gyenge pontja, hogy a lifttel pont a gleccser egyik legnehezebb pályájának tetjére jutunk fel. Némi megoldás azért akad, de előbb nézzük körül a gleccseren!

Alulról nézve két, egymás mellé helyezett nyitott tenyérre hasonlít a gleccser. A bal oldali lejtő a Gefrorene Wand, a jobb oldali az Olperer. A két egymáshoz simuló alkarunknak megfelelő pálya vezet vissza a Fernerhaushoz.

A "kétkezi" hasonlatból kilógó pálya az ujjaink mögött (délen) a mélybe (pontosabban a gyönyörű Schlegeisspeicher nevű víztározó felé) leszakadó Schlegeis pálya, amelyik déli fekvése miatt megfelelő hóviszonyok esetén fantasztikus firnnel tud szolgálni, is igen gyakran alakul ki rajta nagyon kellemes, puha buckapálya.

A másik renitens (kézzel le nem írható) pálya, a jobb kézre fekvő Kaserer, amelyik a Tux jelképének tekinthető Lärmstange (ez a gleccser által kettévágott sziklafal) tövében helyezkedik el.

És végül az életbevágó információ: ősszel CSAK SÍPÁLYÁN! Tényleg és komolyan!!! Ősszel ugyanis még elég meleg van, a hasadékok nyitva vannak, viszont már lehet rajtuk annyi hó, ami kezdi elfedni őket, de nem elég ahhoz, hogy megtartsa a súlyunkat. Gyakorlatilag az egész gleccser tele van hasadékokkal, csak a talajtól függ, hogy felül vagy alul szélesebbek-e. A sípályák alatt is hasadékok vannak (a Sízés +3 c. könyv 135. oldalának fotói szemléletesen mutatják ezt). És csak tájékoztatásul: az Olperer csúszóliftjeinek alsó állomásánal a jégréteg vastagsága 100-150 méter...

A sípályák

A legtöbben a gleccser felső részének pályáit használják. Ennek az az oka, hogy az alsóbb pályák könnyebben olvadnak meg, így például a Fernerhaus fölötti pálya gyakran glattjég.

A gleccserbusz felső állomása alatt a Gefrorene Wand pályáit találjuk. Ennek a fentről nézve bal széle szokott a nagyközönség számára nyitva lenni, a többi általában le van zárva edzés céljára. Ez a világkupa nyitányától változni szokott, ilyenkor kevesebb pályát zárnak le, több marad nekünk.

A bal szélső pálya közepesen meredek (de azért eléggé...), és mivel nyugati fekvésű, elég sok napot kap, ami azt jelenti, hogy többnyire nagyon kemény (ugye a nap hatására megolvad, és így meg is tud fagyni; ha meg már eléggé megfagyott, nem nagyon puhul tovább). Ha itt lesíelünk, az Olperer és a Gefrorene Wand közötti lapos völgybe jutunk, ahonnét visszafelé csákányos lifttel jöhetünk, vagy továbbsíelhetünk a többi pályára.

A lapos völgyben van egy kapaszkodós (dízelüzemű) húzólift, és igazából itt található (télen kívüli időszak) az egyetlen kezdőpályája. Ha valamilyen okból kifolyólag egy kezdőnek feltétlenül meg kell közelítenie a tuxi gleccsert, valahogy el kell jutnia ide. Ilyen esetben érdemes boltolni a liftesekkel, hogy segítesenek a kezdőnek ratrakkal lejutni a kezdőpályához.

A liftállomástól jobbra indulva, átsielve a húzólift alatt az edzőpályák tetejére jutunk. Az edzőpályák fölött egy széles, egyhén kver, de nem túlságosan meredek pálya megy a Fernerhaus felé. Ezen lesíelve a Fernerhaustól induló kétüléses lift felső szakaszával tudunk visszajutni a Gefrorene Wand tetejére.

A szemközti hegy az Olperer. Felülről nézve a lifttől jobbra egy könnyű piros pálya jön le (meglehetősen nagy forgalommal). Ugyancsak itt található a funpark is. Ez utóbbiról szakismeret híján nem merek érdemben nyilatkozni. Viszont már sok funparkot láttam, valamint sok produkciót ilyen helyeken, és a pálya méretei, az ott látható trükkök, és az itt megforduló közönség mennyisége alapján azt hiszem, ez a top néhányban lehet (a pontos paraméterei a sípályaismertetőkbenmegtaláhatók).

Az Olperer bal oldalán egy egyenes pálya megy le, a magam részéről ezt élvezetesebbnek és használhatóbbnak tartom. A vége nagyon lapos, kellő lendülettel lehet csak elérni a liftet. Ettől még balra megy egy kerülő pálya, amelyik nyilván laposabb, de erősen kver.

Ne lepődjünk meg, ha az Olpererre vezető csákányos liften egyedül utazva az alsó lapos szakaszon valaki beszáll mellénk, ez itt meglehetősen bevett szokás.

A Kaserer nevű területen több változatos pálya is található. Nem túl nehezek, és mivel errefelé nem szoktak pályát tűzni a versenyzőknek, elég jól síelhetők. Mivel a közönség számára is eldugottabb, sokszor kevesebben síelnek itt. Tökéletes északi fekvésük miatt a hó többnyire jó minőségű. Az öreg rókák mindig legendákat mesélnek a fal (Lärmstange) tövében található buckapályáról, de nekem még élőben nem sikerült látnom.

A Fernerhaushoz egy nagyon kellemes, lankás, széles pálya vezet vissza. Először keskenyebb, majd kiszélesedik. A kiszélesedésnél jobbra kell figyelni, ugyanis itt csatlakozik be a gleccserbusz felső állomásáról az edzőpályák fölött vezető út. A pálya akkor válik nehezebbé, amikor meglátjuk a Fernerhaust. Terep- és hófüggő, melyik útvonalon juthatunk le a Fernerhausig. Ha a direk út nyitva, legyünk észnél, ez egy kifejezetten nehéz pálya! Aki nem biztos a tudásában, jobban teszi, ha visszafelé is a gleccserbuszt választja.

Látnivalók

Hintertux nemcsak a síelésre alkalmas. Ha elfáradtunk, vagy egyszerűen unjuk a síelést, vagy csak más programra is vágyunk, érdemes elsétálni a Fernerhaustól a Spannagel-Höhle nevű barlangig.

Szenzációs újdonság, hogy megnyitottak egy hasadékból kialakult barlangot a gleccserbusz felső állomásától 200 m-re (korábban volt ilyen a Fernerhausnál, csak a gleccser visszahúzódásával megszűnt). Az új barlang kicsit több, mint a régi pár méteres séta a jég belsejébe. Ide csak alapfelszereléssel (sisak, beülő, kötél) és vezetéssel lehet bejutni. Az egyórás séta alatt kb. 25 méterrel a sípáyák alá jutunk, ahol többek között egy 15 m magas termet csodálhatunk meg. (Még egyszer utalnék rá, miért is veszélyes a pályán kívül síelés a gleccseren!). Gyerekek 8 éves kortól vehetnek részt a barlangi túrán, a beugró 8 (gyereknek 4) €.

Szórakozás

nélkül sokaknak nem síelés a síelés. Ha jó időszakot fogunk ki, a buli már a Fernerhasunál elkezdődhet (erről érdemes előre tájékozódni), még gyakrabban a Sommerbergi állomáson folytatódik. Itt sokszor - főleg hétvégén - élőzene szórakoztatja a közönséget. Aki pedig még jobban el szeretne merülni, nézzen be a parkolóban található Tenne-be (alacsony épület pont szemben a lift épületével).

Szállodák

a legkülönbözőbb minőségben találhatók, így ezt fölösleges lenne részeletezni. A parkoló környékén található szállodák inkább a magasabb árfekvésbe tartoznak, távolabb viszont bőven találhatók olcsóbb szállodák is.