Friss hozzászólások

Atomic D2 - Vario Flex teszt

Atomic D2 - Vario FlexAz a titok, hogy jó helyen kell lenni jó időben. Most például Kaprunban az október 23-i hétvégén kellett részt venni a demócsapat edzésén. Ugyanis pont ekkorra esett a söldeni világkupa-nyitány, ahol az Atomic hivatalosan is bemutatta a D2 (double deck) technológiával készült új modelljeit. A bennfentesek már korábban is találkozhattak vele, ám azok még nem a kereskedelmi modellek voltak. Most viszont már a hivatalos bemutatót követően limitált számban ugyan, de üzeletekben is kapható síket lehetett kézbe venni.


Kaprun pedig azért volt jó hely, mert az első magyarországi példányok az Alpesi Club tulajdonában vannak, és ők is pont Kaprunban tartották a besíző táborukat. Így a szerencsén kívül már csak némi szervezőmunkára volt szükség ahhoz, hogy egy-egy fél napra megkapjam, és a gyakorlatban is meggyötörhessem a síket.


Technológiai forradalom vagy marketing?

Atomic D2 - Vario FlexA marketing uralmának korszakában ugyanúgy hajlamosak vagyunk a valóban szenzációs újdonságot parasztvakításnak tartani, mint felülni a kommunikációs szakemberek trükkjeinek. Ez járt a fejemben, amikor a D2 kezdett megjelenni a szakmai közbeszédben. Talán a megszokottnál csipetnyit több lelkesedést éreztem a kollégák hangjában, de ezt azért -tudom - nem kell teljesen komolyan venni. Azt sem tudtam eldönteni, mennyire adjak annak a német szakembernek a véleményére, aki részt vett a Metron fejlesztésében, és aki a legutóbbi időkben a D2-t megalapozó szabadalom birtokában volt (így jár, aki nem hosszabbítja meg időben a szabadalmát...). Ő például azt mondta, hogy ez nagyobb technológiai ugrás, mint a monocoque vagy a béta technológia volt a carving elterjedésének elején (pedig mindkettő valóban forradalmi újdonság volt). De hát a nyilvánvaló (vegyes) érzelmi kötődését is figyelembe kell venni.

Mire számít az ember, ha egy - állítólag - forradalmi sít vesz fel a lábára? Nyilván az első gondolat, hogy most valami úúúú-érzésnek kell majd következnie. A második gondolat, hogy esetleg mégsem... Biztos, hogy azt kell érezni ilyenkor, hogy mostantól kezdve másként kell síelni? Lehet, hogy valami attól nagyszerű, hogy egyszerűen jó? Hogy csak jól esik vele síelni? Biztos, hogy mindig valami különlegeset kell keresni?

Majd kiderül.


Technológia

Atomic D2 Vario Flex: control deck a hajlás közbenA Double Deck technológia azt jelenti, hogy lényegében két sí van rugalmas összeköttetéssel egymáshoz erősítve. Az alsó sí hagyományos síhez hasonlít, a felső (contol deck) egy meghosszabított kötésemelőre emlékeztet.

A Vario Flex lécek esetében a rugalmas összeköttetés a sí hossztengelye irányában képes elmozdulni. A Vario Cut esetén az összekötő elemek kifelé-hátrafelé mutatnak, lehetővé téve az elöl-hátul hosszában felsliccelt alsó sí sugarának csőrének és hátuljának kiszélesedését.

Feltételezem, hogy a Vario Flex esetében az alsó léc egy puhább sí. Amikor a léc a lapján áll, úgy viselkedik tehát mint egy lágy sí. A lapján álló síléccel szemben az egyik legfontosabb elvárás, hogy könnyen forgatható legyen, ez a megoldás pedig ezt kielégíti. A puha sík korlátai általában ott jelentkeznek, amikor nagyobb sebességnél, élükön karcolva tartaniuk kellene.

Amikor a Vario Flex élére állva elkezd meghajlani, a felső sí a rugalmas összeköttetéseken keresztül elkezdi merevíteni az alsó lécet. Minél jobban hajlik a sí, annál merevebbé válik, lényegében tehát a görbülés hatására keményedik a léc. Első közelítésben azt gondolhatnák, hogy ez elsősorban a hídjának (súlyhajlatának) keménységét érinti. Ha azonban jobban megfigyeljük a lécet, láthatjuk, hogy a felső sí rögzítési pontja az alsó sí elejétől és végétől 20-30 cm-re, a hossztengelyben van, így emiatt a merevítésnek a torzíós keménységet is érintenie kell.
Atomic Vario Flex terhelés hatására



Külcsín

Első lendületből lehet, hogy elmennék a Vario Flex mellett a boltban. A bejelentés puskapormennyiségéhez képest meglehetősen kevés festéket, színt, meghökkentő formát használtak fel a tervezők. Konkrétan a logón és néhány domborításban megjelenő elemen kívül semmit. Ezzel a minimáldízájnnal azt érik el, hogy a visszafogott megjelenésű lécen a sötétezüst felső sí vonja magára a figyelmet, kihangsúlyozva a síléc technológiai karakterét. (A Vario Cut valamivel több színt kapott, ugyanis elöl és hátul a felsliccelést összekötő piros gumi határozottan feldobja a sít, ráadásul itt a control deck formája is markánsabb.)

 

Típusválaszték

A Vario Flex lécek két kivitelben kerülnek a boltokba: 72 és 82 mm kötés alatti szélességgel. A 82 mm-esek sugara hasonló hosszúság esetén némileg nagyobb, de nem lineárisan követi a közép széleségének növekedését, mert a 82 mm-es lécek elöl és hátul is szélesebbek. A 72-es sílécek sugara 14 és 16,5 m között van, a 82-eseké 16 és 17,5 m között. A 82-esek nyilván inkább lazább hóra, terepre is alkalmasak, a 72-esek inkább a kezelt pályákra valók. (Egy későbbi feldolgozásra érdemes téma, hogy milyen hatású a széles léc építésének divatja a sílécek tulajdonságaira és a sízés egészségtani hatásaira...)

A 72-es 156 cm, 164 cm, 172 cm és 180 cm, a 82-es 158 cm, 166 cm, 174 cm és 182 cm hosszúságokban készül. Az egyes típusok adatai:

 

 

 méret
(cm)
csőr
(mm)
kötés alatt
(mm)
sarok
(mm)
sugár
(mm)
D2 Vario flex 72156112,572100,014,0
164114,072101,515,0
172115,572103,016,0
180117,072104,516,5
D2 Vario flex 82158119,582106,516,0
166121,582108,516,5
174124,082111,017,0
182126,582113,517,5

 

 

(Figyelem: a sorozatgyártási méretek az előzetesen közölt adatokhoz képest változtak.)

2008-ban a Vario Flex ára az Alpesi Club közlése szerint 800€ körül alakul (de tessék sietni, hogy még jusson a korlátozott számú készletből...).

A hírek szerint idén a nem bolti (pl. világkupa) versenymodellek már ezzel az építési móddal készülnek, jövőre pedig kereskedelmi versenysík is Vario Flex szerkezetűek lesznek.

 

Tapasztalatok

Most egy Vario Flex 72-es sít volt alkalmam kipróbálni, 164 cm-es hosszúságban. Ezt a síhosszt a 180 cm/90 kg paramétereimet tekintve kicsit alulméretezettnek véltem. Novemberben az Atomic magyaroszági képviseltének köszönhetően valószínűleg lehetőségem lesz 172 cm-es hosszban is kipróbálni. Szükség esetén az akkori tapasztalataimmal majd kiegészítem a vélenyemet.

Az általános benyomásom az volt hogy, nagyon nyugodt sí van a lábamon. Nem éreztem hirtelen reakciókat, bizonytalanságot. Egyszerűen ott volt és tette a dolgát. A korrektséghez hozzátartozik: egy SL11-ről (tehát egy szlalomsíről) álltam át rá, és azzal összhasonlítva természetesen nem annak a dinamikus, kemény karakterét hozta. Ez persze nem előny és nem hátrány: egyszerűen más kategóriájú a két síléc.

Az első benyomások után lássuk a részleteket! A kapruni pálya felső lapos részén támasztott lendületekkel és forgatott párhuzamos lendületekkel sízve puha, nagyon könnyen kezelhető léc volt a lábamon. Az élére föltéve könnyen reagált, úgy, ahogy egy 15 méteres sugarú sítől az el is várható. Hatalmas megpróbáltatásoknak a kapruni felső laposon nem volt kitéve a léc, így nem lepett meg, hogy nyugodtan haladt a karcolt lendületekben.

Karcolt rövidlendületekbe behintáztatva is hozta a formáját: engedelmesen követte az elvárt íveket (fenntartva az előző kitételt: nyilván nem egy szlalomsí dinamikájával).

Kíváncsian vártam, mi történik a középső meredekebb szakaszon. Ez ugyanis az a lejtőszög, ahol már kezd némi komolyabb sebesség és erő jelentkezni. De itt még mindig tartotta magát a léc, akárcsak az alsó, 30% körüli szakaszon. A terheléshez igazodás nem úgy jelentkezett, hogy éreztem, amikor "átkapcsolt" a sí, egyszerűen annyit tapasztaltam, hogy teljesít az adott helyzetben.

Ezek után már valóban kíváncsi voltam, hol vannak a határai. Ehhez éppen kapóra jött, hogy az edzés egy része a Schmiedingeren volt, így itt is feltettem az élére a lécet. Nos jelentem, hogy a síléc-jómagam viszonyrendszerben a Schmiedingeren értem el a sí képességeinek határát: nagy sebességű, karcolt lendületeknél még tartott, de az addigi stabilitását itt már nem éreztem (sajnos konkrét lejtőszög nem áll rendelkezésemre erről a lejtőről: ha valaki ki tud ez ügyben segíteni, megköszönöm). Lehet, hogy a 172-es hosszban még itt is nyugodt maradt volna, de ez csak később fog kiderülni. Ugyanakkor nem mellékes körülmény, hogy nem tekinthető megszokott, normális emberhez mérhető cselekménynek a Schmiedingeren a karcolt ívekkel való síelés...

 

Következtetés

Atomic D2 - Vario FlexNézőpont kérdése, hogy ha a Vario Flexet be kellene sorolnom valamilyen kategóriába, nagyon nehéz vagy nagyon könnyű helyzetben lennék-e. Ennek oka az, hogy érzésem szerint több kategóriát is felölel: ha úgy használják, jóindulatú, könnyen kezelhető, puha sí; de a tulajdonosához igazodva egyre sportosabbá válik. Számomra ez jelenti benne az igazi különlegességet: az ugyanis megszokott, hogy egy síléc vagy sportos vagy puha, könnyen kezelhető. Ez a léc viszont nagyon kellemesen ötvözi a könnyű kezelhetőséget a dinamizmussal és az éltartással.

Ha olyan különleges meglepetéseket vártam volna a sítől, mint a '90-es évek végén a hagyományos lécek után a 9.11-es funcarving sítől - csalódtam volna. De valóban ilyen értelemben kellett volna forradalmat várni? Azt hiszem, hogy egy technológiai áttörés nemcsak villámlás és mennydörgés képében mutatkozhat meg, lehet, hogy "csupán" abban jelentkezik, hogy valami a funkciójának megfelelően működik. Ha az Atomic egy nagyon jól síelhető, nyugodt, széles tudású felső kategóriás sílécet akart építeni a Vario Flex-szel, akkor sikerült neki. Kell ennél több?

A sikert meg úgyis az idő mutatja meg. A technológiai ötlet csak egy dolog, a sikerhez szükség van a folyamatos finomításokra, a jó minőségű sorozatgyártásra, a hatékony marketingre stb. Abban biztos vagyok, hogy nehéz dolgot vállaltak: a mai világban az értékes tartalomnál lényegesen könnyebb a csilivilit eladni, az többnyire nem elég, hogy valami jól működik. Márpedig itt most a tartalom került az előtérbe...

(o)

Atomic D2 - Vario Flex
Atomic D2 - Vario Flex
Atomic D2 Vario Flex: control deck a hajlás közben
Atomic Vario Flex terhelés hatására
Atomic D2 - Vario Flex