Friss hozzászólások

Atomic D2 - Vario Cut teszt

Atomic D2 - Vario CutTartozom egy vallomással: ha választhattam volna a D2 lécekkel való ismerkedés során, hogy melyik legyen az első, a Vario Cut-ra szavaztam volna. A szerencse viszont úgy hozta, hogy a Vario Flex került a lábamra (kárpótlásul viszont délután Tetta barátom után Magyarországon másodikként vehettem fel a lábamra azt a sít...),a Vario Cut-ot ez idő alatt az Alpesi Club vendégei tesztelhették, nekünk még várni kellett rá. Szerintem szinte mindenki így volt ezzel a várakozással: jó-jó, érdekes ez a keményedéssel alkalmazkodó sí, de azért csak a sugarát változtató Vario Cut csigázta fel igazán a képzeletünket.


Előrebocsátom: meglepett a léc. Én teljesen másra számítottam. Nem jobbra vagy rosszabbra: másra. A részletekről azonban csak később lesz szó...

A Double Deck technológia ismertetésétől most eltekintek. Aki ez iránt részletesen érdeklődik, olvassa el a Vario Flex-ről írt cikkünket és nézzen utána az Atomic honlapján.

 

Technológia

Atomic D2 - Vario Cut: a hajlás hatására szétnyílik a végeA Vario Cut esetében az alaplécre szélesebb control deck került. A két lécet itt most elöl-hátul 4-4 rugalmas rögzítési pont tartja össze. A rögzítési pontokban az elmozdulás iránya ferdén a sí közepe felé mutat. A sílécet elöl és hátul mintegy fél méter hosszan hosszában kettévágták, a felsliccelt részeket pedig rugalmas gumielem tartja össze. Érzésem szerint ennek a guminak nincs igazán statikai szerepe, leginkább a sima futófelületet állítja elő.

Amikor először hallottam a kettévágott síről, nagyon kíváncsi lettem arra, hogyan oldják meg, hogy az elmetszett részek egy síkban maradjanak, hiszen különben a torziós keménység szempontjából a sí túlzottan puha lenne. A megoldás a csőr védőelemébe került. Az egyik elem becsúszik a másikba, így szét tud nyílni a sí, de az elvágott részek elcsavarodni már nem képesek.

Atomic D2 - Vario CutA síléc meghajlásakor a control deck a ferde, rugalmas rögzítésékkel elkezdi széthúzni a sí elejét és végét. Érdemes megfigyelni, hogy a léc vége felé eső rögzítéspár jobban oldalra mutat, a léc közepe felé esők pedig inkább a párhuzamoshoz közelítenek. Ez a beállítás szabályozza a kinyílás mértékét. A mellékelt rajzokhoz képest egyébként azt tapasztaltam, hogy nem a léc csőrének legvégénél nyílik szét a sí, hanem körülbelül azon a ponton, ahol a sí először ér a talajhoz (azaz kb. 10 centivel a léc csőre mögött). Ezt egyébként pozitívumként értékelem, mert egyrészt itt a leghatékonyabb a kinyílás; másrészt szerintem növeli a torziós stabilitást, hogy a léc csőrének legvége nem távolodik el egymástól.

Alaposabban végiggondolva a két léc egymáshoz való rögzítését, a D2 technológiának a Vario Cut esetén is bele kell szólnia a keménység szabályozásába.

Értelemszerűen a sugár annál jobban rövidül, minél jobban élére áll a sí, és minél jobban meg van terhelve (a terheletlenül élére álíltott sí nem görbül meg, így a sugár sem fog igazán változni - ld.: Sízés +3 c. könyv, 62. oldal, Carving mindenkinek DVD, 3.00). Ennek a jelentősége az, hogy átlagos sítechnikai felkészültséget tekintve a sugár elméletileg folyamatosan rövidül. Ez - a nemzetközi szaknyelv által fishhook-nak nevezett - jelenség segíti a gyors élváltást. Sokféle módszerrel el lehet érni, vannak rá sítechnikai megoldások, segíthet benne a síépítés is (pl. egy szélesebb hátuljú léccel). Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy egy ilyen építésű sí valószínűleg meglehetősen agresszív (általában a szlalomsík rendelkeznek ilyen karakterrel). Akárhonnét is nézzük, a problémakör kicsit hasonló a Vario Flex-nél felvázolttal: a sílécek többsége vagy agresszív, de akkor szinte mindig az; vagy puhák (jóindalutúak), de akkor a dinamikát nem lehet elvárni tőlük. A Vario Cut működési elvét elemezve elméletileg lehet esélye a használható kompromisszumra.

Magas szintű sítudásnál egyébként előfodulhat egy nagyon korai (bekormányzás alatti) élhelyzet és terhelés. Ilyen esetekben alighanem a Vario Cut segíthet az ív könnyű megkezdésében is.

 

Külcsín

Atomic D2 - Vario CutAz azonos színvilág és a hasonló látványelemek ellenére a Vario Cut feltűnőbbre sikerült. Ezt a tesztkörnyezet is bizonyította: egyértelműen többen kérdezték meg, milyen sí van a lábamon. Valószínűleg ebben nagy a szerepe a felsliccelt részeket összekötő piros gumibetétnek is, bár a control deck is sokkal markánsabbra sikerült.

 

Típusválaszték

A Vario Flex-hez hasonlóan ez is kétféle kötés alatti szélességben készül: 72 mm és 82 mm. A sugarak kapcsán itt két adatot kapunk: egy minimális és egy maximális sugarat.

 méret
(cm)
csőr
(mm)
kötés alatt
(mm)
sarok
(mm)
sugár
(mm)
D2 Vario cut 72160109,57297,510,0–16,0
170109,572100,510,5–16,5
180115,572103,511,0–17,0
D2 Vario cut 82162118,582106,511,0–17,0
172121,582109,511,5–17,5
182124,582112,512,0–18,0

(Figyelem: a sorozatgyártási méretek az előzetesen közölt adatokhoz képest változtak.)

2008-ban a Vario Cut ára az Alpesi Club közlése szerint 1000€ körül alakul (a korlátozott készletek miatt itt sem árt iparkodni a döntéssel...).

 

Tapasztalatok

Az első hírek után úgy készültem tesztelni a sít, hogy most biztos valami hiperszokatlant fogok érezni. A liften aztán átestem a ló túloldalára, hogy valószínűleg parasztvakítás az egész, és tuti olyan lesz, mint bármelyik sí. A szélsőségek arra mindenesetre jók voltak, hogy kioltották egymást, így maradt az egészséges, de előítélet nélküli kíváncsiság.

Meglepetés azért született. Ugyanis olyasmit tapasztaltam, amire végképp nem számítottam, de néhány előre várt érzés elmaradt. Először is azt hittem, hogy a sí nagyon meg fog lepni, és amikor felteszem az élére, nem várt íveket húz. Ilyen nem történt. Kicsit úgy jártam, mint a parasztbácsi az első repülőútján... (szakállas vicc, nem fogom idézni!) De haladjunk sorjában!

Kapruni felső lapos szakasz, támasztott lendület, forgatott párhuzamos: a Vario Flex-hez hasonlóan, könnyen kezelhető, puha hatású léc. A laposon az élére feltéve szépen elindul, még mindig semmi extra. És ez folyt tovább. Egyszerűen nem voltak különösebben megfogható benyomásaim. Nyugodt, könnyen kezelhető sí, semmi különös. Ezért kár volt ekkora felhajtást összehozni, gondoltam. Utána átmentünk újra a Schmiedingerre, ahol a Vario Flex-hez hasonlóan úgy éreztem, ez már sok a sínek. (A tényszerűség kedvéért jegyezzük meg, most is 160-as léc volt a lábamon, és valószínűleg a 180 cm/90 kg pároshoz a 170-es illene jobban.)

Már csaknem beleuntam, és egyszercsak hoppá...! Ez mi is volt? Úúúú... Pedig becsszóra nem csináltam semmi különöset! Csak egy normális, kicsit dinamikus párhuzamos (forgatott) párhuzamos lendületet a közepes pályán. A kikormányzás végén gyönyörűen húzott fel a sí, és olyan könnyű volt az élváltás és átesni a következő kanyar közepe felé! Na még egyszer. És ez bizony nem volt véletlen. Ezt fixen tudja a D2 Vario Cut. Ilyenkor enyhe szégyenkezéssel magába száll az ember, elszégyenli magát, és kicsit összemegy. Hiszen ha összekötném a sí elméleti elemzését a gyakorlattal, erre kellett volna számítani. Az ív végén az élezés és a terhelés növekedésével csökken a sugár, a sí felhúzza az ívet a hegy felé (fishhook), és mielőtt magamhoz térnék, átbillentem a léc fölött és megvolt az élváltás. Ez tényleg új. A saját sílécmen persze ismerős, de ilyen lágy sível ez ismeretlen érzés volt eddig. A puha lécek pont ezt nem tudják, ez pedig valahonnét mégis hozza.

Na most már elkezdtem erre utazni. Karcolt párhuzamosban is gyönyörűen segít, csak emberi lejtőszögeket kellett választani (kényelmes piros pálya, nem a keményebb fajta). Akkor jöjjön a rövid. Nekem a rövidlenület adta a legkellemesebb élményt, talán élemedett koromnál fogva. Valami nagyon furcsa érzés volt, egy könnyű játék, ahol a sí azt csinálta, amit elvártam tőle, de közben cseppet sem kellett megszakadni, nem volt szándékában megrúgni. De ha kiküldtem oldalra kiment, de kellemes hajlandósággal elindult vissza, és a másik irányba olyan könnyedén ment ki, hogy alig kellett valamit hozzátennem.

 

Következtetés

Számomra ez a sí élményteli játékszer. Hátránya számomra az volt, hogy nagy tempónál nem éreztem a Vario Flex adta stabilitást. Viszont kisebb tempónál nagyon megkönnyíti az élváltást, rövidlendületeket síelni pedig nagyon kellemes volt vele. Játékos, könnyen kezelhető lécet ismertem meg benne, amelyik olyan élményeket ad, mint az SL11-em, negyedakkora agresszivitás mellett. A tényszerűségnél maradva: azért az SL11 tartása a keménysége miatt nyilván nagyobb, de nem egy kategóriában van a két sí.

Mindkét léccel nagyon meg voltam elégedve. Pozitívumnak tartom, hogy olyan tulajdonságokat fedeztem fel bennük, amelyeket nagyon nehéz egyetlen sílécbe összegyúrni. A Vario Flex a lágy, könnyen kezelhető síből kemény, jó éltartású sívé fejlődik velünk együtt, a Vario Cut pedig technikás, játékos partnerré.

Atomic D2 - Vario Cut
Atomic D2 - Vario Cut: a hajlás hatására szétnyílik a vége
Atomic D2 - Vario Cut
Atomic D2 - Vario Cut