Tavaly már felröppent a hír, hogy a friss fejlesztésű DoubleDeck technológia megjelenik a versenyléceken is, de nem igazán hittem benne.
Tévedtem. Megérkezett, kipróbáltuk. Február közepén Präbichl sípályáin síelhettem az Atomic gyár jövő évi modelljei közül az egyik top léccel, mégpedig az SL D2-vel. Ebből is a 160 cm-essel.

Egy kicsit aggódtam, hogy fog-e a léc működni alattam, mert hát ebből a kategóriából mindig is 150-155 cm-es lécekkel síeltem. Az alig 170-es magasságom és az összes 60 kg, amit kiteszek, ugyanis ezt indokolta.

Megjelenésében elvarázsolt a léc. Az alsó sílécen a klasszikus Atomic-színek köszönnek vissza, rajta pedig a felső síléc egyszerű szürke. Ez a kettős felépítés azonban egy nagyon harmonikus látvány nyújt. Egyszerű, de mégis figyelemfelkeltő.

A szerkezete egy új „régi" megoldás: famagos szerkezet titánium merevítéssel.

Ezek után természetesen alig vártam, hogy beleállhassak a sílécbe. Liftezés közben nem éreztem semmi újat. Miért is?

Elkezdődött az igazi próba, jöttek a rövidlendületek, ráadásul formációban. Meglepődtem! Az ív indítása minden nehézség nélkül megtörtént, ez logikusnak tűnt, hiszen az alapléc puhább. Felmerült a kérdés; vajon a következő szakaszokban megtart még, vagy elfogy alólam? A felső deck azonban nagyon finoman elkezdte kifejteni  merevítő hatását, és tartott. A kikormányzás második felében, amikoris a terhelést fokozatosan elvettem, a léc nagyon dinamikusan adta vissza az erőket, de nem mondanám, hogy agresszíven. Amennyit terheltem, annyit kaptam vissza. A formációban is kezes volt a léc. Nagyon finoman lehet játszadozni a léc terhelésével.

A pálya alsó részén újabb feladat várt. Egy nagyon meredeken kezdődő pályán karcolt párhuzamos lendületet parancsolt vezetőnk, Ozsi. Szóval betojtam. Slalom léccel párhuzamos lendület.

Iszonyatos volt a tempó. Az adrenalin az egekben, ha trafipaxal mérnek, autópálya tempó. Néhány kanyarral később azonban már elkezdtem a lécre figyelni. Érdekes volt. Nagyon stabilan állt az ívben, nem recegett, és nem éreztem kevésnek a torzióját. Persze a következő gyakorlat még jobban esett vele. A középhosszú ívekben szenzációs volt. Nagyon dinamikusan viselkedett. Azért mégis csak szlalomléc.

A sí a D2 technológiának köszönhetően sokkal szélesebb tudásszintű csoportot ölel fel. Mivel az alsó léc puhább, és csak ennek a megfelelő meghajlítása után kezd el felkeményedni, valamint ezután is csak annyit dolgozik, amennyit a síző belead, ebből kifolyólag közepes tudásúak is használhatják. Nem fogja megbüntetni őket. Persze igazán csak a nagyobb tudásúak tudják majd kihasználni ezt a fantasztikus szerkezetet. Közülük is azok, akik a rövidebb íveket kedvelik.

Én ezt a lécet választom a következő szezonra, bár csak a 155 cm-est. Bízom benne, hogy a nagy tempójú ívekben ugyan olyan jól fog tartani, mint a tesztelt példány!

Pásztory Gábor
síiskola vezető-demonstrátor

---

 

Ahogy egyre kevésbé leszek fiatal, egyre kevesebb kedvem van felvenni a komolyabb versenysíket. Nagyon élvezem a második vonal szlalomsíléceit. Lehet, hogy nagyon kemény körülmények között nem tartanak annyira, de egyébként sokkal kényelmesebb velük síelni.

Ez az előítélet dolgozott bennem, amikor felvettem a D2 SL sílécet a lábamra. Viszont ott volt a nagy adag kíváncsiság is, hiszen már akkor megpróbáltam kitalálni, mi dolgozhatott a mérnökök fejében, amikor meghallottam, hogy a 2009/2010-es szezonban lesz VarioFlex technológiával ellátott versenysí. Miért akarják keményíteni a terhelés hatására az amúgy is elég kemény sílécet? Ennek nem sok értelmét láttam. A másik lehetséges megoldás, hogy esetleg a legkomolyabb szlalomsí nem lesz brutál kemény? Ha így van, bátor vállalkozás, de bejöhet.

Hát bejött. Véleményem szerint az alapsí kevésbé merev, mint a felsőkategóriás szlalomsíktől megszoktuk (azért ne tessék valami löttyedt szalagparkettára gondolni!), viszont a felső sí a görbülés hatására felkeményíti a szlalomsík megszokott mértékére. Ennek eredményeként laposon, kisebb tempónál finoman síelhető, irányítható, hasonlóképpen egy lágyabb szlalomsíhez. Nem kellenek nagy erők a görbítéshez, könnyedén reagál a finom mozdulatokra, és nem igényli, hogy beletapossunk. Amikor azonban megjelenik a sebesség, agresszívebb lesz a síelés, a léc is keményebbé válik, és megnyugtató biztonsággal tart. Ez a sí sokkal szélesebb spektrumot tud síelni, mint az általam ismert többi sí: ha kell érzékeny, ha kell, brutális.

A megjelenésére vonatkozóan: tekintélyt parancsoló, határozott sí benyomását kelti.

Frissítés, 2011:

Már a második idényt oktatom végig a D2 SL síléccel, és jövőre jön a harmadik. Semmi pénzért le nem cserélném más sílécre. Egy oktatónak ez a tökéletes sí. Mivel az alapsí nem túl kemény, roppant könnyedén megoldható vele bármilyen lassú technikai elem: hóekét ugyanolyan kényelmesen lehet vele síelni, mint forgatott párhuzamos lendületet (ez a síoktatók réme, ha egy keményebb sílécet hordanak). De ha el kell indulni, gyönyörűen keményedik a lábam alá. A mai sípályák forgalmi viszonyai között nem tudok olyan sebességet elképzelni, hogy a síléc bizonytalanná váljon alattam, keményebb meredek pályákon meg már néha túl kemény is, időnként nem merem felhúzni teljesen, mert az én koromban ezzel a dinamikával már nem tudnék biztosan albánni. Sokkal jobb választás nekünk, mint egy allrounder vagy egy óriás sí, de minden sportos síelőnek biztosan jó választás lehet.

Ozsváth Miklós
kiképző síoktató