Chernelházi Chernel István ornitológus, a sí magyarországi meghonosítója, kora legjobb sízője. 1865. május 31-én, Kőszegen született. A nemesi családból származó fiút szülei közigazgatási pályára szánták, elvégezte a pozsonyi jogakadémiát és a budapesti egyetemet, rövid ideig közigazgatási gyakornok is volt, de a hivatalt hamar otthagyta.
Őt ugyanis a madarak érdekelték, már 12 éves korától naplóba rögzítette madártani megfigyeláéseit. Még középiskolásként természetrajz tanárától, Fászl Istvántól megtanulta a madártömés mesterségét. 1887-ben Erdélyben megismerkedett Hermann Ottóval és tudományos kutató, ornitológus lett. 1891-ben tagja volt a Budapesten megrendezett Nemzetközi Ornitológiai Kongresszus előkészítő bizottságának. 1908-ban megszervezte a szombathelyi múzeum természetrajzi osztályát. Minthogy Hermann Ottó lelkes munkatársa volt (már 1890-ben részt vett a mestere által szervezett madárvonulási megfigyelésekben), magától értetődő, hogy a nagy tudós halála után, 1916-ban őt nevezték ki a Madártani Intézet igazgatójává. A lápokban, mocsarakban szerzett betegségek legyengítették egészségét. Egy fűtetlen vasúti kocsiban megfázott, és az ennek szövődményeként fellépő spanyolnáthában mindössze 57 évesen, 1922. február 21-én, Kőszegen elhunyt.
1891-ben feleségével együtt Norvégiába utazott, ahol nemcsak madártani, földrajzi kutatásokat végzett, hanem a sísporttal is megismerkedvén, hazatérése után ennek egyik lelkes terjesztője lett. A norvégiai útról síket hozott haza, 1893-tól több népszerűsítő cikket írt a síről, vagy ahogy ő nevezte, a lábszánkóról.
1896-ben adta ki A lábszánkózás kézikönyve című oktatókönyvét. A könyv a magyar nyelvű sí szakirodalom első és alapműve, a magyar sí szaknyelv megalapozó műve. Chernelházi Chernel István a maga idejében az ország legjobb síelője volt, ausztriai versenyeken indult, felesége pongyeloki Roth Dóra az első magyar síelő hölgy tőle tanult meg síelni. Élete utolsó két évében 3000 km-t síelt!
